Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Valami voltam, valakivé tettél, valamivé váltál...

Egyszervoltam 2.0

Amikor beleakasztanám az összes szakállas horgomat és egyszerre tépném minden irányba...

2020. március 20. - Phoenicia

Na igen, megint alakított a kontár-tapló gyermek-háziorvosunk.
Egy hete próbálom hívogatni, ma sikerült elérni.
3 lázas gyerek. Taknyosak, köhögnek, a legkisebbnek folyamatosan fáj a feje és a hasa.
40°C fölé szökő lázukat időnként sikerül letornázni 38-38,5°C közé.
Legjobb tudomásom szerint ilyenkor a helyes eljárás:
- megkér, hogy maradjunk mind otthon a valagunkon
- kijön házhoz vizsgálni
- vizsgálat eredményének függvényében tesztet kér
Ehhez képest ez a majom közölte, hogy menjünk le a zsúfolt rendelőbe órákat várni a többi beteg közé a fekvő, lázas gyerekeimmel.
Noooormális?!?

Most úgy ki tudnám vágatni az orvosi kamarával, de persze akkor én lennék a szar...
Sokan istenítik itt ezt a kontár fogyatékot, pedig összesen 4 dolgot tud:
- alaposan félrediagnosztizálni (így lett a lányomnak múlt évben végül tüdőgyulladása több hetes kezelése eredményeként)
- alaposan félrekezelni (lásd fejfájásra felírt féreghajtó, torokgyulladásra hányáscsillapítóval szúrkálás, stb)
- nem megjelenni időben a rendelésen és előbb lelépni
- minden betegségre 2, max 3 napra írni ki a gyerekeket, utána mehetnek fertőzni a közösségbe és visszabetegedni

"A folyamatos ellátás biztosítása érdekében a háziorvosnak hetente minimum 15 órát kell rendelnie, munkanapokon ez legalább 2 órát jelent. De nem csak rendelési időben köteles a feladatait ellátni, hanem szükség esetén biztosítani kell a beteg otthonában történő ellátást is. Ügyeleti időben pedig alkalomszerű és azonnali sürgősségi ellátást végez."
https://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/jogi_kerdesek/cikkek/haziorvosi_ellatas_mihez_van_jogunk/20120423172725?autorefreshed=1
Gondolom ő dísznek kapta az önkormányzattól a szolgálati autót. Tekintve hogy soha, egy beteg gyerekhez sem hajlandó kimenni.

Hogy miért nem váltunk gyerekorvost?
Mert itt kis települések vannak leginkább. Ez már nem nagyváros hogy egymástól 15 percre legyenek orvosok.
Itt választhatunk, hogy 35, 45 vagy 55 percet szeretnénk utazni autóval(!) a következő háziorvosig.
Ez meg ugye beteg gyerekekkel marha jó. Pláne ha a férjem napokig nem tud furikázni minket, busszal már nem is regélem mennyi idő...
Dühöngök. Tombolok és legszívesebben tényleg cafatokra tépném ezt a lusta, hibbant, felelőtlen luvnyát.

Na most addig oké hogy nem fogom levinni őket.
Egyrészt hogy ne szedjenek össze még valamit (rota és tsai is tombolnak még errefelé) és nem fogom lázasan ott kínozni őket órákon át.
Másrészt hogy ne adjuk át a többieknek, mert nem szeretném terjeszteni akár covid, akár nem.
Nem mellesleg az én felelősségem is, én leszek meghurcolva és megbírságolva ha esetleg covid-al flangálunk.
Aztán addig is oké hogy minden orvosi ellátás és segítség nélkül dögledezzünk itthon magunkban.
Egy embert kivéve: a férjem. Ugyanis ő nem tudja homeoffice-ra kérni magát, buszsofőr.
Ha nem vagyunk karanténban, még csak azt sem mondhatja önfejűleg hogy valószínűleg többezer embert fertőzne meg.
Mivel itthon vagyok, így ő a sulimentes gyerekfelügyeletre sem hivatkozhat.
Ilyenkor mi van? Hagyjam menni dolgozni hátha veszélyeztet másokat, vagy tartsam itthon csak nincs milyen indokkal?

A lányom már kezd kijönni belőle, a legnagyobb még el sem kapta, a középső fiam épp telibe lázas.
De a kicsiért aggódok a legjobban. Több mint egy hete szenved hogy fáj a hasa... most már full takony és lázas is hozzá.
"A szakértők szerint az emésztőrendszeri tüneteket produkáló eseteknél már korábban meg kéne emelni a COVID-19-gyanú indexét, mielőtt még a légzőszervi panaszok is kialakulnak."
https://24.hu/tudomany/2020/03/20/koronavirus-tunetei-hasmenes-etvagytalansag-emesztorendszer/
Én meg változóan. Amíg a szívem bírja a terhelést, addig nincs nagy gáz.

Csak egy kis részlet, de folytathatnám a végtelenségig:
"A háziorvos feladatkörébe tartozik:
b) a közegészségügyi-járványügyi feladatok ellátása az 5. §-ban foglaltak szerint,
(7) Feladatait a háziorvos és a fogorvos a rendelőjében, indokolt esetben a beteg otthonában látja el.
5. § (1) A háziorvos szükség esetén minden olyan közegészségügyi-járványügyi intézkedést megtesz, amely a lakosság egészségének megóvása érdekében szükséges.
(2) A háziorvos külön jogszabályokban foglaltak szerint végez:
b) fertőző betegségekkel és fertőző betegségekre gyanús személyekkel kapcsolatos tevékenységet,
c) kórokozó-hordozókkal kapcsolatos tennivalókat
(3) * A háziorvos az észlelt közegészségügyi-járványügyi és egészségügyi hiányosságokról és az általa megtett intézkedésről értesíti a fővárosi és megyei kormányhivatal népegészségügyi feladatkörében eljáró járási (fővárosi kerületi) hivatalát (a továbbiakban: járási hivatal)."
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0000004.eum

Egyébként meg szopjon .azt az összes helyi idióta, akik az oszták melójukból hazamászkálva nem bírnak nyugton maradni a seggükön és feltétlenül társasági életet kell élniük.
"Nem gondolod hogy otthon fogok rohadni" meg "ez csak egy szaros nátha, nem én fogok beledögleni" felkiálltással.
Csókoltatlak benneteket, látogassatok el ide: https://www.youtube.com/watch?v=_J60fQr0GWo

Bibibii

Úgy egy hete belefutottam egy videóba, amiről eszembe jutott Melcsi.
És hogy milyen rég érintettem meg más nőt...

Igen, lehet megkövezni, tamtamolok a fennhéjázó melegfelvonulás ellen, közben én sem vagyok egy szent.
Nos, soha nem csináltam sem ügyet, sem titkot belőle.
Nem véltem normális családformának, ahogy most sem.
És ugyanúgy nem az utcára, közszeméremre való, ahogy a heteroság sem. Magánügy.

Melcsivel nagyjából másfél évig voltunk együtt.
Ugyanannál a modellügynökségnél dolgoztunk, ott találkoztunk.
Több közös fotózásunk volt, az egyik afterparty-n sikerült összegabalyodnunk.
Olyan félénken próbált közeledni, hogy nem tudtam nem imádni. Amúgy iszonyat nagyszájú lány volt.
Órákig mosolygott rám, hozzá-hozzáért a karomhoz, a derekamhoz, incselkedett.
Leraktam a poharam, megfogtam a tarkóját és ördögi vigyorral a szemébe néztem.
Szinte lángolt, nem bírtam elengedni. Megcsókoltam, jóformán felkentem a falra, mindenhol fogtam ahol csak értem.
Miután eleresztettem, megfogta a kezem és félrevitt egy kisebb szobába, ahol egyedül lehettünk.
A két utolsó nem drogos modell voltunk (ott, akkor).
Szerettem csókolni, érinteni, levadászni és ledominálni minden alkalommal.
Szerettem ahogy élvezi, ahogy akar engem, remeg értem, odaadja magát.
Szépen indult nyitott kapcsolatban, aztán mivel én elég sok mindenkivel mással is voltam (időnként ő is) elkezdett féltékenykedni és hisztizni.
Nem szerettem az ilyet. Őszinte voltam, nyílt lapokkal játszottam végig.
Az egyetlen volt aki mindenki másról tudott, fiúkról-lányokról egyaránt.
Bár nem túlzottan szerettem, azt még elnéztem hogy füvezett időnként. Egy idő után már csak azt szívta, majd már az sem volt neki elég.
Nem toleráltam sem a drogokat, sem a kirohanásokat, végül egy alapos bőgős ordibálás végén úgy vágtam rá az ajtót, hogy többé nem hívtuk egymást.
Azóta csak kétszer láttam. Évekkel később kaparta össze magát és rakta le a szereket.

Néha hiányzik. Nem ő, az a fajta érintés.
Ahogy egy nő érint. Ahogy vad-vadászt lehet vele játszani. Ahogy a világ legtermészetesebb dolga hogy én vágom gerincre, én kényeztetem, én vagyok a nagybetűs FÉRFI.
Bár még mindig nem tudom, hogy valójában az is én vagyok-e, vagy csak egy álarc, egy szerep.
Mondjuk nőnek lennem is csak egy szerep. Anyának lennem. Feleségnek lennem. Embernek lennem...

Agyfasz a köbön

Komolyan mondom, az elmúlt két hétben kb naponta kétszer agyfaszt kaptam.
Egyrészt megint rajtam van az insomnia, szinte semennyit sem bírok aludni, de legalább napközben mosottfosnak érzem magam.
Ez a win10 egy katasztrófa, miután megláttam ezt az összeszart hányást, inkább napokig gépközelbe sem jöttem.
A nagyfiam tojik tanulni, ettől függetlenül le akar lépni a még sosem látott nőjéhez kukutyinba és időnként úgy beszél velem, mintha a seggéből rántott volna elő.
Q-nak először a cafeteria-ját csökkentették, majd a fizetését, majd elvették azt a fordát amire várt, végül a buszt is.
Mindezt egy hét leforgása alatt, szóval most erős gondolkodás van munkahely terén.
Emellett "apró" anyagi problémák, műszaki vizsga, jogsi, kellene neki GKI, a napelem rendszerhez egy hiányzó kb fél milla, ja meg a falusi CSOK-os felújítások... hagyjuk.
Eredetileg csak két ruhát szerettem volna kérdezni, hogy szabadna-e...
Z lehangolt, vidítani sem nagyon tudom mert én is az vagyok.
Szokás szerint a tavaszi megzuhanás szélén lavírozok.
A cigit még nem tettem le, a seggem nem fogytam le, a hasam a műtét óta sincs jobban.
A dolgaimmal alig haladok.
Még három videó vissza van a tervezettből, a feltöltendő képeim halmokban szerkesztetlenül, a pókos blogom hanyagolva, ahogy a tanulás is e téren...
A szám meg nem tudom minek tépem.
Pénteken Bodó úgy jött haza, hogy az óvónéni eltaposta a pókot, Manó meg úgy hogy a húgyagy tanárnéni eltaposta a lepkét!
Azt (vagy olyat) amit együtt neveltek az osztályban! Mindenki full hülye? Basszus, mire jó ez embereknek?
Egyébként az a fogyatékos kretén spiné nem hagyja őket normálisan kajálni, meg minden nap cooper-t futtat velük (7 évesekkel!).
Halkan mondom, jó esetben csak túlmerülnek amitől dekoncentráltak és indulatosan lesznek. Rosszabb esetben károsodik a szívizom.
Persze a kontár bunkók nem foglalkoznak ilyen "apróságokkal"...

Ui: tegnap 18 éve hogy elvesztettem a legnagyobb fiam

Túlélni valahogy... (+18)

Fáradt vagyok és nyűgös, próbálom túlélni a hétköznapokat.
Már végigdzsuváztam a házat, körbeetettem kétszer is a gyerekeket, az állatokat, alig aludtam az éjjel.
Egy kis nyugira vágyom, de nem pazarlom az időt kádban pancsolásra.
Bedobok egy mosást, majd beállok a tus alá.
Csak folyatom magamra a vizet...

Hallom, hogy benyit valaki a fürdőbe.
Nyúlnék hogy töröljek egy csíkot a párán, de igazán nem is akarok kilátni.
Nem akarom tudni ki jött be, kell az a pár perc egyedül.
Végül elveszem az arcomból a vízsugarat hogy ki tudjam nyitni a szemeimet, lemosódik a pára előttem.
Ott áll. Idegen, de a részem. Nem tartozik ide, de hozzám igen.
Csak bámul rám egy plexi lapon keresztül ahogy folyik le rajtam a víz. Csak bámulok Rá.

Leveszi a ruháit, félrehúzza a tolóajtót és pókerarccal közli hogy "helló".
Hirtelen átfut az agyamon hogy basszus, ott állok anyaszült meztelenül és hogy végtelenül szégyenlős vagyok, de meg sem mozdulok.
Még egy hang sem jön ki a torkomon, csak bámulok fel rá tovább.
Kiveszi a kezemből a tust és felteszi a helyére. Már mindkettőnkre folyik a víz.
Nekitol a falnak és megcsókol. A simogatás tapogatássá, majd markolássá alakul.
Lenyúl a bal térdhajlatomba és felhúzza a lábam. Feltámasztja az alkarjára és úgy támaszkodik mögöttem a csempének.
A másik kezével közben saját magát fogja meg hogy finoman megsimogassa vele amit az előbb szabaddá tett.

Helyén megtámasztva elengedi és felcsúsztatja a tenyerét a jobb mellem alá.
Szinte összeroppannak alatta a bordáim ahogy ráfog, megtámaszt.
Lassan csúszik be, de esélyem sincs hátrálni vagy ellenkezni, elmozdulni.
Zihálok. Talán fuldoklok is a saját szuszogásommal benyelt víztől.
Az övé vagyok. Nem szól hozzám, nem kacarászik, nem udvarol, megszerez.
Vagy inkább megmutatja hogy azt csinál velem amit akar, már réges rég megszerzett valójában.

Vonaglok, megremeg a lábam, látja hogy a végét járom.
Ráfog a torkomra hogy elnémítsa sikolyom.
Tágra nyílt, riadt szemeimmel először látok egy félvigyort az arcán ahogy felnézek rá.
De már tol is a vállamba marva lefelé. Beletúr a vizes tincsek közé és rámarkol.
Eszem ágába ne legyen máshogy mozdítani a fejem, mint ahogy ő irányít.
Fulladásig tolja a torkomba. Nem kapok levegőt, könnybe lábad a szemem.
Pedig élvezem hogy használ, hogy ki vagyok szolgáltatva neki...

Érzem az erei lüktetésén, hogy most már ő van közel.
Felhúz térdelésből, de megfordít hogy háttal legyek neki.
A lapockáim közé tenyerelve nyom a helyemre, lehetőséget adva hogy a csapba kapaszkodhassak.
Rámarkol a fenekemre és úgy mustrál.
Alám tolja, de már húzza is el onnan ahova vágyom, kívánom...
Sietve de apránként rakja be. Szorítom a fémet, szorítja a csípőmet.

Ahogy hallom a hangosodó, szapora lélegzetét nem bírom tovább így.
A végére magamhoz kell nyúlnom, de nem hagyja.
Belém élvez, majd átölel és megcsókol hátulról míg még bennem van.
Hosszan, finoman csókol... közben az egyik keze lesiklik a vizes hasamon.
Úgy tud hozzám érni... pár pillanat műve... reszketek... ki kell szabadulnom a csókból... hangosan felnyögök.

Csak áll és bámul rám. Csak állnék és bámulnék Rá, ha nem csak a képzeletem játszana velem.

Bezártság

Ki szeret természetjárni, ki szeret kujtorogni romos épületekben, ki szeret rovarokat vadászni, ki szeret fotózni... ?!?

Ja, én egyiket sem.

Bezárva lenni, megőrülni, taknyot szívni, hányást takarítani, ezredszerre felporszívózni egy nap alatt, étel- és cucófutárt játszani, majd bámulni ki az erkélyről, hogy vajon az a lemezkerítés mennyire tudna szétvágni...

Aztán jön egy érzés, hogy nézzek rá... írt.

Vegyes érzések, egyszerre üres és tele fej, szimplán sírhatnékom van és nincs akihez bújjak.

Nem is akarnék... talán most senki előtt nem akarnék sebezhetőnek látszani.

Pókerarc és flegma stílus. Nem is fáj. Nem is fáj semmi.

Nem kínlódom a bezártságtól.

Van azért itt bőven bibi, de van amire ráérzett

"A fehér emberek ellen zajlik támadás modern eszközökkel, világszerte"

Jópár zagyvaság közt a lényeg:

"Amennyiben a fehér ember kikérné magának a fent felsorolt őrületet, akkor jönnek a megbélyegző szavak: homofób, xenofób (idegenellenes), rasszista, náci, fasiszta, transzfób, klímatagadó, stb. Ismerős, ugye? Nem lehet a fehér embernek semmiféle véleménye semmiről, mert jön a megbélyegzés, a tiltás, a büntetés (egyes országokban akár börtön!). A cél, hogy ne tudjuk tiltakozni az újkori hazug, zöld-liberális-gender diktatúra ellen, mert jönnek a bélyegek, a billogok, aminek egyenes következménye az, hogy kirúgják az orvost, a pedagógust, a diákot, a munkavállalót a munkahelyéről. Gyakorlatilag egzisztenciális fenyegetettség miatt nem állhatunk ki a normalitás mellett, sem szóban, sem a virtuális térben (jön a tiltás)."

Ingerültté tesz a számítógép előtt töltött hosszú idő

A képernyőnézés nemcsak a szemet, hanem az idegrendszert is megterheli, hiszen folyamatosan fókuszálni kell. Az izmok elmerevednek, és az agy nem használja a látás perifériás részét, elfárad, túlterhelődik, és nem képes fenntartani az állandó figyelmet. Ez fizikai tünetekben is megmutatkozik – fejtette ki a szakorvos –, fáradtság, ingerlékenység léphet fel, az ember többet hibázhat. Magában a szemben fájdalom, szúró, égő érzés jelentkezhet.

Minél kisebb a felület a látótérhez képest, annál nehezebb dolga van a szemnek. Az okostelefonok képernyőjével többet árthatunk a látásunknak. Ha monitorról van szó, minél nagyobbat használjunk, így nem szűkül be annyira a szem mozgástere.

...

Ha valaki túl sokat mered közelre, például az okostelefonját használva, az idegrendszer annyira megszokja ezt a távolságot, hogy egy idő után már nem képes tökéletesen távolabbra fókuszálni. Ez rövidlátással is végződhet.

...

Az agyban hasonló központok játszanak szerepet a viselkedési és a kémiai (mint például a drog, alkohol, nikotin) függőségeknél. Amikor a túlzott okostelefon-használat már káros hatással van valaki szociális kapcsolataira vagy egészségére, akkor úgy kell kezelni, mint bármilyen más függőséget, és érdemes szakemberhez fordulni – javasolta a pszichológus.