Ki szeret természetjárni, ki szeret kujtorogni romos épületekben, ki szeret rovarokat vadászni, ki szeret fotózni... ?!?

Ja, én egyiket sem.

Bezárva lenni, megőrülni, taknyot szívni, hányást takarítani, ezredszerre felporszívózni egy nap alatt, étel- és cucófutárt játszani, majd bámulni ki az erkélyről, hogy vajon az a lemezkerítés mennyire tudna szétvágni...

Aztán jön egy érzés, hogy nézzek rá... írt.

Vegyes érzések, egyszerre üres és tele fej, szimplán sírhatnékom van és nincs akihez bújjak.

Nem is akarnék... talán most senki előtt nem akarnék sebezhetőnek látszani.

Pókerarc és flegma stílus. Nem is fáj. Nem is fáj semmi.

Nem kínlódom a bezártságtól.