Természetesen még messze nem vagyunk kész se kint, se bent.
Bent még 2 klíma felszerelése hiányzik, pár villanyászra váró vezeték, konnektor, kapcsoló, a salétromos falú szutilejáró, bezsákolt ruhák leszanálása és a bánatom tudja hova rakjam a könyveimet, mert pont azoknak nem maradt szabadon polc.
Kint legalább a térkő és a rámpa alakul, bár a lerakott K-szegélyeket már vissza kellett bontani, mert "nem szabvány", beljebb kell hozni 1m-t, csak akkor kapom meg rá az engedélyt.





A kicsik még mindig botrányosan hisztis korszakukat élik, de igyekszem minden türelmemmel tolerálni és simítani a dolgokat.
Az utolsó hétre persze a suliban is beütött pár baromság.
Kiadták a hőségriadót, erre egy rakat 11 évessel futtattak 12 km-t "Kábítószer ellenes nap" címen.
Korrekt, utána levegőt is alig bírtak venni, nemhogy mást.
Na mindegy, ez az év letudva.
A kicsi is túlélte a tanévzárót, a lányom is a ballagtatást még lebetegedve is.
Pedig aztán a ballagás előtt pár nappal az igazgató megtiltotta az összes díszítést az élő virágokon kívül.
Baromira örültünk, hogy hiába az eddigi sok meló, hogy fulladhat meg mindenki a rengeteg pollen között és hogy kezdődik a "tarhálj vagy lopj valahonnan virágot" elölről.
Amúgy a nagy "zöldítésre" nevelés mellett az a rengeteg rommá vegyszerezett növény a kukákban...
Kreatív alkotás helyett minden hetedikes inkább utálja az egészet... pláne, hogy ma 4:30-ra bent kellett lenniük iskolát díszíteni!


Ja tényleg, ezt álmodta meg a kicsi fiam családi címernek törire.
Ok, nem akkora alkotás, de hogy az első gondolata az volt, hogy kell rá pók, lepke, cincér, erdő, folyó, mert azok jellemeznek minket a legjobban...

Az autóm rögzítőfék motorja megadta magát, pár nappal utána menet közben kirakta a "Check emission"-t és elvette a teljesítményt.
90%-ra tippelem, hogy az EGR szelep halt be, de szerelőhöz még nem jutottam el vele (no meg zsé sem ártana hozzá).
Az úton a szokásos Stop tábla mögül kivágódások, szuttyogók közti szlalomozás, fütyiméregetés (akkor bezzeg tövig tolja a gázt, ha már épp előzöm, de he-he ki a gyorsabb), vakegér birkák, stb.
Mesélésre max a gyalogos luvnya érdemes, aki az előttem álló (!) söfőrt akarta beszivatni, hogy feljelenti, mert elütötte a zebrán.
Nem, nem ütötte el, mindketten álltunk mire ő lelépett a zebrára gyerekkel és szatyrokkal a kezében.
Aztán valahol középen eltanyált (nem tudom, hogy véletlenül, vagy szándékosan), de az előttem lévő kocsiból kapásból kipattant az ipse segíteni neki.
Egy perccel később hallom, hogy óbégatva káricál valamit a csaj, akkor szálltam ki én is.
Mondtam neki, hogy álló autó nem okoz balesetet, ne akarja ráfogni a hapsira, hogy eltanyált, erre közölte velem, hogy azt fogja mondani a rendőröknek, hogy a pasi szeretője vagyok csak azért védem és bizony neki fognak hinni.
Na akkor ült ki a gonosz vigyor a fejemre és mutattam a menetrögzítő kamera felé, hogy akkor most fel is jelentem hamis tanuzásért.
Oh, jajj, akkor már "jó, egy bocsánatkérés is elég lesz" duma ment.
Tudod mikor... de az előttem álló hapsi annyira be volt tojva (pedig egész idő alatt mögötte voltam, kb 600 m-el előtte kanyarodtam utána), hogy bocsánatot kért és végre mehettünk tovább.
Azért besz@rás milyen pofátlanok tudnak lenni egyesek, mások meg milyen betojik, pedig megérte volna ott leállítania a motort, hadd jöjjenek ki a rendőrök, aztán szoruljon a csaj, hogy a zebra szélére sem hajtott senki.

Egyszerűen nem térek napirendre, hogy hogy a francba lehet ennyire sötét és beteg még a gyerekek lelkivilága is.

Már van vagy 2 hete, hogy a legkisebb fiamék kirándulni mentek.
Elvittem a bonyhádi buszvégre, ahol az osztálya ugyan már ott volt, de inkább megvártam vele, hogy az osztályfőnök is odaérjen.
Őszintén szólva nem akartam egy kupac fullosan retardált taknyos között otthagyni, nehogy valami baja legyen.
Az a pár szintén ott afkoló szülő gőzöm sincs minek is volt jelen.
Sem a káromkodva ordibálásért, sem az útra lökdösődésért, sem a szemetelésért, semmiért nem szóltak rájuk!
Középen van egy kis füves rész, leszállt egy fenyőrigó tojó.
A fiam "haverjai" kapásból kapták fel az út széléről a kavicsokat, hogy megdobálják.
Naná, hogy rájuk szóltam.
Duzzogó fej és visszapofázás, hogy "ki látja", "csak egy szaros madár", stb.
Még a kis szőke nyomi anyja is kiakadt rám.
Csókolom, a fenyőrigó védett madár, természetvédelmi értéke 25000.-, de ha nem lenne, akkor is érző élőlény és senkinek sehol sem ártott.
MIÉÉÉRT?

A szomszéd srác hetek óta lövöldözi légpuskával a madarakat a környéken, már egy tucat tetemet szedtem össze csak a mi kerítésünk mentén.
Rigók, cinegék, verebek... (mind védett amúgy).
A múlt héten a lányomék osztálya kergetett szinte kifulladásig egy szerencsétlen mókust (szintén védett, természetvédelmi értéke 25000.-), tegnap előtt az egyik munkásom az egyik fali gyíkot (szintén védett, természetvédelmi értéke 25000.-).
Amikor a "Magyarországon minden hüllő és kétéltű védett!" jelzésre a válasz, hogy "de ez csak egy gyík"....
Kész. Akkor a gyík mi, madár?
Ok, az embereknek lövése sincs mi micsoda, eszik-e, vagy isszák.
Javarészt az oktatás hibája, nem az embereké úgy általában, ezzel tisztában vagyok.
Viszont a rossz nevelés igenis a szülők sara!

Honnan a francból jön az, hogy ha egy ember meglát egy teljesen ártalmatlan, nála jelentősen kisebb állatot, akkor mindenáron el akarja pusztítani?!???
Mi a francért ilyen mélysötét és beteg mindenki lelke?

Ok, az sem minden esetben praktikus, hogy mi a gyerekeimmel szinte bármit meglátunk (tényleg a szarvastól az ezerlábúig) az "de aranyooos" és elkezdünk lassan közelíteni felé, hogy jobban megfigyelhessük.
Pl vaddisznónál is simán ezt csinálja a lányom, aminek nem örülök, mert féltem, de én is ugyazezt csinálom...
Butaság, de tudjuk hol a határ, (még) sosem volt baj.
De nem is ez a lényeg, hanem hogy fel sem merül bennünk, hogy bántanunk kellene.
Semmivel sem szolgáltak rá.

Egyébként ha ennyire nem ismeri a legtöbb ember a legtöbb állatot, akkor abból kiindulva, hogy gőze sincs melyik kártékony (alig pár százalékuk), nem lehetne csak nem bántani őket?
Már évekkel ezelőtt volt, hogy kiakadtam a biosz tanáron, aki felsikoltott az egyik előadásomon, hogy "Nem fogja megharapni a gyerekeket?", mikor kézből mutogattam egy lepkét.
(A pödörnyelvével?)
Múlt héten kiakadtam, hogy a 40+ éve kártevőirtással foglalkozó bácsi szerint bogarak (!) a hangyák, takarmánymolyok (mármint kukoricamolyra tetszett gondolni?), egerek.
WTF?!?
Mindamellett, hogy haszontalan volt a ténykedésük nálunk, ezek után nem áll szándékomban újra hívni őket.
Úgy is fura politizálásba fulladt a "beszélgetés" és ha azt sem tudja mit mérgez épp halálra... hagyjuk.

Boccs, csak egyszerűen nem térek napirendre, hogy a francba lehet ennyire sötét és beteg az emberek agya és lelkivilága.
Pici? Cuki? Védtelen? Öljük meg!
(Nem felbújtás, irónia! Ha valaki még ezt sem értené...)

Mikor utoljára írtam, már annyira tele volt a tököm, hogy úgy döntöttem megcsinálom én egyedül a fürdőt + festést.
Mire megvettem hozzá magamnak a hiányzó eszközöket, előkerült a kivitelezőnk egy új emberrel.
Ok, egye fene.





A srác viszonylag jó árajánlata el lett fogadva és meglehetősen gyorsan is dolgozott.
De megvan a jó/rossz-gyors/lassú-olcsó/drága háromszög ugye?
Hát ja...









A fürdő pár "kisebb" hibával "jóvanazúgy" "legalábbkész".
Maguktól nem fóliáztak semmit, nem vigyáztak semmire.
Vagy 500-szor kértem, hogy az új, még beüzemeletlen klímák legyenek alaposan fóliázva mielőtt nekiállnak koszolni, hogy se por, se festék ne kerüljön beléjük.
Naná hogy nem, hogy még belül is festékcseppek, hogy a vadonat új távirányítóik úgy néztek ki, mint ha azokkal keverték volna fel a festékeket.
Az utolsó pár helységet már inkább nekiálltam én fóliázni, tesa-zni mielőtt odaértek.
Még az ágy szövetén is glettes lábnyomok és szétfolyt festék, az előtér járólapjáról még azóta sem tudtam teljesen felsikálni a csemperagasztót...
Itt-ott egy-egy bútor összekarcolva, megtörve a lába, felrepedt járólap, letört csempedarab, a parkettán karcok és lyukak + a "felmosásnak" nem nevezhető pancsolástól pár helyen annyira feldomborodott, hogy még a szegélylécet is felnyomta.
A faljavítás és a festés hagy némi kívánni valót maga után.







Minden rosszindulat nélkül ezt jelentősebben olcsóbban, szebben, kártékonykodás mentesebben is meg tudtam volna oldani magam, ha Q nem erősködik, hogy ne.
Arról nem is beszélve, hogy a normálisabbik segéd egy drogos, szerencsejáték függő hajléktalan, a másik pedig naphosszakat ódákat zengett büszkén(!), hogy hogyan szokta addig verni a lányait és nőit (akik közül pár még fiatalkorú is), amíg be nem pisilnek...
Igen, legszívesebben ott helyben visszaadtam volna nekik a lányok helyett egyben az összeset, de mivel az én lányomat is sikerült megbőgetnie ezekkel az épületes sztorikkal, így csak eltiltottam a ház közeléből.

A kivitelezőnk segített berakni az ablakokat a kollégájának (nos, olyan, amilyen), azóta nem került elő a beígért szuti+szutilejáró falhoz.
Mivel nem volt már hova pakolni, így a szutit megcsináltuk mi.
Pityu életében először festett!

A klímás srácra is már egy hete várok, hogy felrakja a maradék 2-t, a villanyászra is hetek óta várok, hogy visszajöjjön befejezni a vezeték cseréket, bekötéseket, stb.
Az a baj, hogy így még több helység nincs kész. hiába pakoltam be és takarítottam ki, útban lesznek a cuccok és újra dzsuva lesz.

Eközben az önkormányzat és közútasok is kitettek megint magukért...
Szokás szerint fel lett töltve a helyi közösségi láb(és egyéb)gombaáztató, minek örömére MEGINT nem volt vezetékes víz másfél napig.
Az útfelújításokat szakaszosan végezték.
Értsd: egyben 1-2 utcát csináltak, de ott mind a két sávban (már ahol van két sáv) bontottak.
Ez a legtöbb helyen olyan közeli pontok, hogy egy kis méretű személyautóval sem lehetett köztük elmenni.
Általában másnapra már bólyák is kerültek ki, így a tengelytörések után kaptunk egy "ki hova tudja lökdösni az úton a bólyákat" játékot.
Pár nap után aszfaltozás is lett végül, amiktől csak még rosszabb minőségű lett az út.
Az összesen két főúton röhejesen nagy krátereket csináltak a csatornákhoz, amiket már megközölni sem lehet, így azóta kamikazee szembeszlalomozgatunk egymással.
A kisebb utcákban néhol még jobb is lett, nálunk pl a kocsibeállóm elé egy lépcsőt csináltak!!!


És persze, ha már sz@rás van, akkor a kedves szomszédunk agyhalott kölykei is kitesznek magukért és hova máshova állnának, mint az autóimmal szemben, hogy ne lehessen elindulni időben a gyerekekért a suliba.
(Mondjuk annak a birka p1cs.nak amúgy megérett már egy alapos verés a kutyab@sztató akciói miatt.)

Vettünk új bojlert fentre, mert az előzőnek már menthetetlen volt a belseje, ettől függetlenül még mindig szaga van a víznek, lehet, hogy beszívjuk, hogy a feljövő csövek miatt.
De azok a falban mennek, akkor most falbontás?!?




Mire kész lett a "csodás" festés, megint megjelentek a hangyák százával.
Minden évben küzdök ezekkel az átok pici vörös + fekete szárnyas brigáddal.
Mivel idén elméletileg lesz szigetelve a ház lábazata (is), ahol ki-be járnak, így hívtam hangyairtót, hogy most már szűnjön meg a boly.
Szépen szét lett locsolva mindenhova az idegméreg (néhány pókom és pókszázlábúm is ráment), de azon a néhány, épp akkor kint botorkáló példányon kívül a többit nem hatotta meg.
A ház teljes lábazatában egy jó nagy, sokezres boly van, azt a padló feltörése nélkül szerintem senki sem tudja eltűntetni.

Szóval minden szép és jó, várom a továbbiakat.
Minden tele molyokkal, zsizsikekkel, porvákkal, hangyákkal, de azért jöhet a kocsibejáró csináltatás, leomlott lépcső javítás, ballagtatás (amire a virágokkal még kész sem vagyok, mert sem hely, sem idő), stb.
Anyuéknál amúgy "nyugaton a helyzet változatlan", bár anyu leletei elméletileg jók, a Vilit Pesten próbálják mozgásra bírni.
Pityu épp itthon, kötőhártya gyulladással, szerdán vizsgázik.
Dani épp kirándul és vízmintákat gyűjt.
Manó suliban, a szobájával hetek óta nem halad, de legalább az elmúlt hetekben annyira érzékeny, hogy mindig mindenen bőg.
Bodó kivételesen suliban, időnként cuki és bújci, időnként ótvar bunkó, hisztis és dühöngve csapkod.
Q látástól mikulásig dolgozik kint Németben, én meg "kössz, jól vagyok"!

Dirr már a sok idióta.
Ma voltam oly' balga és kommunikálni merészeltem emberszerű élőlényekkel.
Összeverődve 2 Fideszes, 3 Tiszás és 1 MiHazánk drukker.
Mindösszesen ketten nem akartunk mindenáron ölre menni és szapulni a másikak felmenőit (a másik spec. egy fiatal, Tiszára szavazó lány).
Kérdem én: Miért kell ezt?
Már vége a választásoknak. El van döntve; pont.
Egymás gyepálásával és szitkozódással amúgy sem hiszem hogy túl hatékonyan lehetne "hittéríteni".

Egyébiránt...
Nem az az érdeke mindenkinek (legyen az Tiszás, ellenzéki vagy még szavazni sem járó semleges), hogy sikerüljön a most megválasztottnak egy jó, erős, stabil országot, gazdaságot, kormányzást összehozni?
De!
És miről is szól a választás?
Mindenki a saját életkörülményeit és a hallott/olvasott/látott információkat figyelembe véve a tőle telhető, lehető legjobb döntést hozza meg, hogy kire is rakja a voksát.
Ez olyan, mint a gyerekeknél a kakaó. Van, amelyik hidegen szereti, van, amelyik melegen, van, amelyik sehogy.
Nem szarozzuk le a másik döntését, még ha úgy is gondoljuk. Tirpák, bántó, magunkat minősítjük.
(Itt blogon egy dolog, hogy sokszor szarozok le sokmindent, de ez egy személyes napló, aki nem akarja, nem kötelező olvasnia.)

A Tisza még sosem ült a "trónon".
Ugyanolyan lutri, mint bármelyik másik párt.
Azt szerintem mindenki tudja, hogy a legtöbb politikus hazudik, mint a vízfolyás.
Némelyik ügyesebben, némelyik kevésbé.
Majd elválik mit sikerül homorítania a mostani brigádnak.
Az, hogy én szkeptikusan állok hozzájuk, elég rendhagyó. A legtöbb újdonsághoz úgy állok, mint egy autista.

Visszatérve a "Fideszes" / "Tiszás" / akármis témakörre.
Attól, hogy valaki egyszer szavaz valamire, még nem kellene, hogy billogot kapjon.
Ennyi erővel akkor már rajtam is lehetne jópár.
Szavaztam én már a Fideszre is, az MSZP-re is, MiHazánkra, egyszer még a Jobbikra is, mert azt hittem...
És azt, hogy pl a parlamentbe bringával járó lelkes fiatal dumáját bölcs-e benyalni, az csak később derül ki.
Gyurcsányét nem kellett volna, de mentségemre szóljon, hogy még igen fiatal anyuka voltam és nem én voltam az egyedüli birka, különben nem nyert volna életében először.
Szóval ilyen is volt. Akkor most balos vagyok egy életre? Vagy Fideszes?
Vagy csak egy a sok szavazópolgárból, aki próbálja részinformációkból összerakni, hogy a sok hazudozós, pénzhajhász majom közül szerinte(!) épp melyik a legkevésbé rossz az országnak?!?

Mint az "oltakozás"... Nem nyasgem mindegy hogy a másik oltatta-e magát vagy sem?
Verekedjünk a vallásunk és a bőrszínünk miatt is, légyszi! Ja a "diploma van-e" és az "eszel-e húst" hisztit se hagyjuk már ki!
Már csak az a kérdés, hogy "vissza a sötét középkorba" vagy még ki sem jöttünk onnan...?
Esetleg nőneműként legközelebb már szavazni se menjek, mert az nekünk nem való ugyebár.

Ehh... Én csak szeretném, ha nem ölné mindenki a másikat minden f@szságért.
Komolyan nincs mindenkinek épp elég baja amúgy is?
Ennyire unatkozik mindenki?

És tényleg szeretném, hogy bejöjjön a Tiszások döntése, csak épp nem hiszem el, amíg semmit sem látok belőle (és a szöges ellentétét hallom).
:/ Ennyi.

A nagyfiaim először voltak szavazni.
A lányom már csomagolni akar, hogy külföldre költözik.
Az épp nagyon forradalmárt játszó, "lázadó" nép új cirkuszi bohócot választott magának.
Én meg csak nagyon-nagyon szeretném, hogy kivételesen egyszer NE legyen igazam és ne süljön el ez annyira szarul, mint amennyire gondolom, hogy fog.

Azt sem tudom hol vagyok,
tátott szájjal hallgatok.
Mondjátok meg, cirkusz ez vagy börtön.
Mindent én sem érthetek,
csak annyit kérdezek,
hogy élhet ennyi hülye itt a Földön.

Mi lesz velem,
megint hova kerültem.

Nagy az Isten állatkertje,
itt mindenki elfér.
De a vályú, meg az idomár túl kevés,
és csak a pénz beszél.

Közben az élet elrohan,
ész nélkül, boldogan.
Mennek a birkák fejjel a falnak.
Ember arcú állatok,
rontják az átlagot.
És ugyanott esznek, ahova szarnak.

Mi lesz velem,
megint hova kerültem.

Nagy az Isten állatkertje,
itt mindenki elfér.
De a vályú, meg az idomár túl kevés,
és csak a pénz beszél.

Aki hallja, adja tovább, amiről beszélek.
Lopni, csalni, hazudni megtanít bárkit ez az élet.
Ha nem is kéred.

Nagy az Isten állatkertje,
itt mindenki elfér.
De a vályú, meg az idomár túl kevés,
és csak a pénz beszél.

Nagy az Isten állatkertje,
itt mindenki elfér.
De a vályú, meg az idomár túl kevés,
és csak a pénz beszél.

Aki hallja, adja tovább, amiről beszélek.
Lopni, csalni, hazudni megtanít bárkit ez az élet.
Ha nem is kéred.

Nagy az Isten állatkertje,
itt mindenki elfér.
De a vályú, meg az idomár túl kevés,
és csak a pénz beszél.

Egy évet kaptunk együtt.
Alig több, mint egy évet élhetett.
Felelőtlen tenyésztés (inkább szaporítás), húgyhólyagrák, sok-sok küzdés, hosszú szenvedés.
Maradt a hiány, a fájdalom, meg hogy egy hónappal később még mindig az ajtó mögé nézünk, nehogy a lábára nyissuk az ajtót.

Mennyit ér meg neked, hogy biztosan tudd, halálra kell-e ítélned valakit / valamit?

Meddig húznád tétlenül az időt, hogy elkerülhetetlen legyen az elkerülhető, gyógyíthatatlan a gyógyítható?

És akkor, ha a gyermekeid mindennapi boldogsága, mosolyuk forrásáról van szó?

Dühös vagyok.

Világgá akarok menni és ordítani ahogy a torkomon kifér...

Bordatörések és légmell ellenére hasra fordították Vilit, hogy műteni tudják a törött csigolyákat.

Úgy néz ki járni már nem fog tudni, de legalább él. Bár még nincs túl a nehezén...

Brutus valószínűleg nem megfázva volt és nem véletlenül van tele homokkal a veséje.

Az eddigi Rtg, Uh és labor alapján rákos a húgyhólyag és húgycső találkozásánál.

A megerősítő Ct több, mint 100000.-, eközben Q és az állatorvos is már lényegében lemondtak róla...

Én szeretném biztosan tudni ahhoz, hogy el tudjam engedni, nem akarok neki több szenvedést, de...

A két kicsi még nem tud mindent, de a lányom már sír, Bodó sokat szeretgeti, én próbálom itatni, fájdalomcsillapítózni, tisztába rakni, kézben tartani (úgy tud nyugodtabban aludni).

Időnként elvonulok zongorázni.

Nem akarok látni, hallani, gondolni és érezni semmit, senkit...

Senkit sem terhelni vele, ha néha én is sírok, ha látszik, hogy nekem is fáj, én is aggódom.

Mert igenis fáj látni. Fáj hallani. Fáj belegondolni. Fáj érezni. Fáj lélegzetet venni. Fáj megmozdulni.

Fáj a lelkem. Fáj a szívem.

Ma 24 éve vesztettem el az első gyermekem.

Az éjszaka nagy része a kutya mellett telt.

Hányt, időnként enyhén sípolva vette a levegőt és üveges tekintettel bámult a semmibe mozdulatlanul.

Már 5 napja nem evett, kihányja az összes vizet, alig áll meg a lábán.

Megint állatorvos, megint szuri, megint egy rakat lóvé, holnap újra.

Nem tudom hogy fogják a kicsik túltenni magukat rajta, ha nem éli túl...

Nem is tudom írtam-e már, hogy végre visszakaptam az autómat.

Másnap lerúgta az üzemanyagcsövet a motortérben és kitolt egy csomó dízelt mindenhova.

Azóta állandóan "Check injection" meg "Check emission" hibakódokat dob.

Szóval f@szán jó lett megint... vagy mi.

Délután hívott anyu, hogy a férje leesett a diófáról, elvitte a mentő.

Nem mozogtak a végtagjai, nem kapott levegőt.

Próbáltam nyugtatni, nem bőgni, nem szétesni.

Ő nem mehet be hozzá a kórházba, hétfőn műtik ki a csomót a tüdejéből.

Nemrég beszéltem a nővéremmel; többszörös csigolyatörés, szinte minden bordája eltört, légmell és tsai.

Nem tudom ennyi idősen hogy fog felépülni ebből.

Nem tudom ezek után anyu hogy fogja bírni a műtétet.

Nem tudom melyikőjüknek hogy tudnék segíteni.

Jobbnál jobb napok, a szívem szúr, a szemeim égnek, aggódom anyuért, aggódom Viliért, aggódom Brutus-ért, aggódom mi lesz a kicsik lelkivilágával, ha bármelyikőjüket elveszítik...

Manó holnap korizni megy az osztályával, remélem nem lesz semmi baja.

Isti jövő héten vizsgázik. Ha elbukja, akkor bukta az egészet.