Csak néha csöndben háborúzgatok magamban kicsit.Néha évekig is eltart, néha csak pár hónap, néha van egy kis szünet.Hülyeség. Dedós dolog.De én is érzek, vágyódom, megtörök, folytatom.Csak a pókerarc és némaság ne lenne olyan nehéz...Amúgy egész tűrhetően viselkedő kislányt sikerült faragnom…

Ne játssz a tűzzel, ha nem akarod megégetni magad!   Kerüld el a magas labdákat, meg az alacsonyakat, meg a játékosokat és az összes labdajátékot is! Amekkora mázlista vagy, úgy is lesérülsz és már fel sem épülsz többet...   Nem kockáztathatod mindenedet amid még van.

Hétfő Hajnalban kelés, kutya etetés, uzsonna csinálás, egy gyors kávé - cigi, irány a suli.Szokásos sok hülye, akik a stop-tábla alól kivágódnak elém, meg a szappantartók, akik mennek vagy 35-el lakott területen kívül és mögéjük dugul vagy 35 jármű, mert jóazúgy.Otthon a kapu előtt afkol a tetős…

Bárcsak kimehettem volna legalább az utca végéig...Onnan a szántó széléről olyan, de olyan képeket lehetett volna lőni!De szokás szerint egyedül a gyerekekkel...Nem hagyhatom őket egyedül, pláne mikor bármikor elmehet az áram.Így maradt az erkély ajtóban vágyakozás.De legalább a lányom is szeretett…

Ez annyira tipikus... ki más tudott volna lepofozni a röpködésből, mint Ő maga.El akartam menni átmozgatni kicsit magam, hogy bírjak a véremmel, de megláttam, hogy éppen ír.Maradtam. Örültem. Boldog voltam.Túl sok voltam, elijesztettem.Pedig csak beszélgetni akartam vele kicsit.Soha semmi mást nem…