Tegnap előtt a fiaim megint összeverekedtek egy játék miatt.Pontosabban a középső ugrott neki a nagynak, hogy megfujtsa, Istinek meg volt annyi sütnivalója, hogy csak védekezett.A kicsi elbújt mögém, még sosem látta a nagyot sírni...Dani egy ideje annyira agyilag zokni tud lenni a játékoktól…

(Cyril betűk téren nem járatosak kedvéért: A hölgy a kezében egy orosz, az úr a kezében pedig egy ukrán útlevél van. A véleményük univerzálisan érthető.)

Egész nap kint hasogatja a fát a tűző napon.Fizikailag bírja. Már szinte férfi, de mégis gyerek. 17 éves...Anyai ösztön, empátia, emberség?Szeretnék kimenni hozzá, segíteni!Odaállni mellé, csinálni vele.De mi lenne belőle?De miért? Nem az én fám, nem az én gyerekem,biztos csak kelletni akarom magam,…