Amennyire nem vagyok oda az ültetett virágokért annyira szeretem így a kertem.Csak úgy nőnek... se ültetés, se öntözés, se permetezés, csak vannak.Csöndben, hasznosan.  

Adott egy kép.Nincs kiégve, sem bebukva, pedig fehér háttér előtt fekete ruhás srác.Nem dől, nem életlen, nem zajos, nincs túlszaturálva, nem alexpós, vagy túlexpós.Igazából az egyetlen hibája, az ujjainál a vágás, ami nem is teljesen vágás, csak nem fért több a képbe.De jogos, az nem jó. Namármost…

Én azért ezt pontosítanám.Mindenkinek szüksége van rá hogy kiadja a vágyait, vagy épp félelmeit, az érzelmeit magából.Mindegy hogy fest, ír, fényképez, zenél, vagy szobrászkodik.Önmaga egy darabját próbálja átadni a világnak.Valaki egy darabját próbálja magáévá tenni.