Sokadik tizen-huszonéves Pfizer oltott "rejtélyes" tüdőödémával, szívizomgyulladással és szívelégtelenséggel.
Rossz volt hallgatni, mikor a tanárok számoltak be sorban arról, milyen rosszul van a gyerekük a kórházban, többségében ugyanezekkel a tünetekkel.
Nem boldogított a "ti erőltettétek rá a gyereketekre gyógyegerek" gondolat.
De az a tehetetlen düh, mikor az orvosi egyetem miatt a gyerekeim nővére küzd az életéért...
Hhhh...
No comment.
Még hogy kitüntetés ezért a tömeggyilkosságért... nyilvánosan égetni kellene egy főtér közepén!

Őszintén pont nagy ívben szoktam tenni arra ki-melyik pártnak "drukkol", ki-mire szavaz.
Mindenkinek a maga döntése, más kérdés, hogy vannak, akikkel nem érdemes politizálni, mert nem képes érdemleges eszmecserére, csak mocskolódó hittérítésre.
De bakker, ez a tiszaszar... o.O ?!?
Olyan szinten fullba nyomják a retardáltat, hogy képtelen vagyok elképzelni, hogy akár egyetlen fél bitnél több IQ-val rendelkező élőlény képes őket komolyan venni.
Szégyellem, hogy van közéjük tartozó rokonom és ez már gáz.
Mondjuk a szomszédok tiszás hittérítésén jót tudok röhögni, komolyan végtelenül ciki és gagyi, ez már nem alacsony nívó, ez már... (miért nincs itt egy sírva röhögő bohócos smile?)

Azt gondoltam kiírom magamból, de kirajzolni sem tudtam.
Van, amit nem lehet "pótolni", van, aminek a hiányát nem lehet máshogy megszűntetni, csak annak meglétével.
Mint például egy ölelés. Egy csók. Vágy valaki iránt. Vagy egy érzés, érintés, esetleg maga a vágy után.
Nem hülye dolog ez?

Pár napja éjjel (megint nem tudtam aludni) ment a Magic Mike akárhány.
(Azt sem tdtam, hogy több van belőle, mint kettő.)
Már hetek óta extrán "tavaszodik" nálam; mondanám, hogy ez csak olaj volt a tűzre, de nem.
Pókerarccal végignéztem, valójában teljesen másfele vitte el a gondolataimat.

Érdekes.
Ha egy férfi "lógatja oda" mindenhova a "botját" - akár egymás után, akár egyszerre több nőt tartva, akár házasságban -, az nem csak normális, egyenesen menőnek tartják.
Ha egy nő csinálja ennek csak a negyedét, akkor már egy riherongy q....
Az átlag férjnek alap, hogy az asszonyra rá se nézzen senki, míg ő - max kis szünetekkel - evidens, hogy tart szeretőt, az sem épp baj, ha kb lánya korú.
Az átlag feleség akkor látott utoljára f@..t (már boccs), mikor a fia volt még annyi idős, hogy pelenkázni kellett.
De azért legyen már bennünk tartás, mert milyen példát mutatunk már a gyereknek, ha... amúgy is mikor fér a munka+gyereknevelés+háztartás mellett bele... jobb kérdés: hol van még rá energiánk?
Tudom, én csak kussoljak, jogos.

Szintén nem rég végül is megnéztem a gyerekekkel a "tvájlájtszagát" Alkonyat sorozatot.
Jó, nem volt korrekt előre leszaroznom, de azért a két "főhős" kritikán aluli színészi teljesítményt nyújtott akkor is.
A bamba tekintetű, bulldogharapásos állkapcsú, kisfiú testű csaj az égtelenül együgyű kérdéseivel túl ismerős... (Zsófika drága).
De hogy miért a gebe testű, hulla színű, vesefagyasztó ölelésű csórika kell neki egy helyes, izmos, "cukikutyivá" változó srác helyett?
És miért pont akkor jut eszébe a másik szájába mászni, amikor az előzőnek már igent mondott?
A kutyicsávó is perfect azért... ha anyuci elhajtja, akkor ő meg majd meghajtja a lányát. Khömm, na mindegy.
Worstever creepybaby nevénél csak a kinézete gázabb, komolyan nem értem miért kellett ez.
Amúgy, ha regényként olvasom talán még tetszett is volna.
Filmnek akkor is SZ@R (sorry Enikő)!

De legalább a lányommal elnézegettük az igen gyakran félpucér Lautner gyereket.
Mogyi szemű, '92-es évjárat... rossz dzsudzsdu.
Amúgy az előzőkre visszatérve a '74-es Q még a '92-es Zsófikájánál fiatalabbakkat is hülyített.
Amikor anno én pedzegettem a témát, a fiaim a fejemhez vágták, hogy undorító, gusztustalan, perverz, pedofil, stb.
Na, erről ennyit.

Ma délután megint láttam egy számomra új filmet.
Őszintén szólva kizárólag azért ültem le megnézni, mert állítólag hű de nagy klasszikus, mindenkinek látnia kell, stb.
Pozitív: a főszereplők legalább valóban jó színészek és ennek megfelelően zseniálisat is alakítottak a szerepükben.
A sztori... egy újabb megerősítés arra, hogy a fanatikus vallásos emberek közveszélyes elmeháborodottak.
De komolyan; aki benyalja ezeket a meséket és még utána imádkozik és jónak gondol egy tömegmészárlót... az tuti Stockholm-szindrómás.
Amúgy Istenre, vagy bármire hivatkozva önbíráskodni ki élhet - ki nem... Ömm.
Hagyjuk ennyiben, mert nem szeretnék kifejezetten sértő lenni, tiszteletben tartom mindenki képzeletbeli barátját / barátait.
De azért meg kellene válogatni a barátokat, nem?
Valahogy mégis komálják az emberek az adókat szedő és másokat elítélő vallásokat évszázadok óta.
Úgy tűnik az emberek szeretik, ha nyomorgatják, kihasználják, üldözik és félelemben tartják őket...
Ki érti?

Mióta nyáriszünet van, megint sláger a helyieknél, hogy ebéd után kicseszik a kisgyerekeket a tűző napon álló medencékbe.
Hadd ne soroljam hány indokot tudnék felsorolni miért NEM áztatjuk, fürdetjük, úsztatjuk a gyerekeket kaja után.
Aztán ott van a nyári napsütésben 11 és 15 közötti napon levés. Instant bőrrák amilyen UV-sugárzás van az elmúlt napokban.
De most függetlenítsünk ezektől.
Békésen kávézok a gangon az árnyékban, szívom a cigit a fullasztó kánikulában, hallgatom a sikongatásokat, loccsanásokat.
Egyszer csak egy saccra óvodás körüli gyerek égtelenül ordít, hogy forró-forró-jajj-fáj-forró.
Mire apuka:
- Ne beszélj már hülyeségeket, ez víz, nem tud megégetni, mint a tűz, ne legyél már hülye!
o.O He? Órákig nem kaptam szikrát.
Ez a baromarc nem hallott még forró vízről? Hideg vízben áztatva főz tésztát, vagy húslevest?
Ültesse már be valaki, hadd főljenek meg a tökei, legalább nem szaporodik tovább!
Utána átsasoltam az emeletről, a medence az udvaruk közepén a tűző napon áll (gondolom már egy ideje), valószínűleg a Nap jól felmelegítette azt a nem túl sok vizet.
Öcséém... a víz nem tud megégetni, mert nem tűz... hát 40 év után köszi az új infót! Bruhh.

Ja, én majom nekiálltam újra zongorázni, mikor pihentetnem kellene a kezeimet.
Illetve szintizni, mert pillanatnyilag az van itthon.
De pályázok rá, hogy legyen megint egy normális méretű elektromos zongorám, mert ezen le is - fel is hiányzik kb egy oktáv a boldogságomhoz.
Na nem is nagy szám, hogy zongorázgatok azoknak, akik tudják, hogy ének-zene tagozaton végeztem.
De, hogy ők sem tudják mennyire hadilábon állok a kottaolvasással...
Felvettek, mert volt ritmusérzékem és tiszta hangom hozzá.
Csak hogy a többiek mind zenei előképzettséggel jöttek.
Volt, aki már több, mint nyolc éve tanult szolfézst, a legtöbben játszottak valamilyen hangszeren, plusz magánének tanárhoz jártak.
Nekem meg a kotta egyenlő volt a sok vonalon sok értelmezhetetlen bogyóval.
A piano számomra azt jelentette, hogy akkor az a zongorista része, a bariton valami hangszer, mint a gordonka, a crescendo meg a Ne káromkodj!
Az volt a mázlim, hogy a zenei memóriám elég jó és a legtöbb dolgot elég volt egyszer hallanom, hogy vissza tudja énekelni a kottával magam előtt, mintha vágnám mi a nyomor is van ott.
Két hallásból már a többi szólam is meg volt egy nem túl hosszú műnél.
A hangvillát is egészen harmadikig nem értettem miért kell fellépések előtt, mikor tudtam melyik mű honnan kezdődik.
Mármint nem a kottában, hanem a fejemben hallva.
Ja, az abszolút hallás is nehezen derül ki, ha az ember nem tud kottát olvasni és még el is sumákolja.
Otthon, a Vili (nevelőapám) szintijén próbáltam egyesével fel - le számolgatni a bogyeszokat, mikor már megértettem a G-kulcs és F-kulcs lényegét.
Megtanultam, hogy a kereszt fel, a bé le, a többivel azóta is szívok.
Ha meghallgatom előtte a darabot, hogy minek is kell szólnia, akkor kapásból kiszúrom, ha valami nincs a helyén, egyébként nem.
Na így aztán tök profin zongorázok. X'D
Amúgy az elmúlt pár napban filmzenéket, csak hogy ne aprózzam már el.

Hétfő

Hajnalban kelés, kutya etetés, uzsonna csinálás, egy gyors kávé - cigi, irány a suli.
Szokásos sok hülye, akik a stop-tábla alól kivágódnak elém, meg a szappantartók, akik mennek vagy 35-el lakott területen kívül és mögéjük dugul vagy 35 jármű, mert jóazúgy.
Otthon a kapu előtt afkol a tetős srác az apjával, miközben a másik oldalon (ahol a maradék meló volt) megfogtam a kutyákat és kinyitottam a kaput, de mindegy.
Utána otthoni szokásos nyomorok - kutyagumi szedés, süntakarítás, etetések, mosogatás, x@ros boxer mosás, kaja csinálás, stb.
Ha már otthon voltak, megkértem a két nagyfiam, hogy segítsenek be az udvarban.
Isti elvágta a kezét a kerítéslemezzel meggy szedés közben és szédelegve bevonult a házba, mert nem bírt téglákat hozni nekem A pontból B-be.
Bent meg óbégatott velem, miközben bőgött, hogy eltűnt egy Minecraft map-ja.
Dani hisztizett, hogy fújjuk le rovarirtóval a fákat vagy felgyújtja őket, mert levéltetvesek és vannak rajtuk katica lárvák. Őt kértem ugyanis arra a hihetetlen feladatra, hogy csípjen le pár hajtást. Isti még a hasát is becsípte a metszőollóval a múltkor, mikor kértem, hogy segítsen ágakat aprítani, így az ő kezébe már nem merem adni.
Bent meg minden két percben káromkodva ordibál minden játék miatt, akárhányszor is szólok rá.
Mindegy. Szálkákkal, tüskékkel és vízhólyagokkal teli kezekkel megindultam a kicsikért a suliba.
Útközben megálltam a postán feladni egy csomagot. A "belföldre bérmentesítés nélkül feladható" jelzéssel ellátott (jó pénzért megvett) dobozkát bele kellett gyűrni egy fele akkora simitasakba, majd a postáspics... közölte, hogy mivel így már nem szabvány 1800.- A jó qrv@..... A mellettünk lévő településről simán elviszik normálisan.
Vissza az autóba, rongyolnék a kicsikért, de nem indul be. 10× próbáltam, majd kiszálltam telefonálni. Persze ilyenkor senki sem elérhető. Még 10 próba, voilá beindult.
Egy újabb kör hülye az úton, de sokszor már egyáltalán nem érdekel, szlalomozok oda-vissza, vigyázok minden szabálytalanra (jó, a saját autóm épségére, de így rájuk is).
Délután újabb hisztik, piszkálódások és veszekedések a gyerekek között, jött a tetős a "maradék" 10k euróért (remélem akkor már tényleg jól lett megcsinálva), a szerelő is visszahívott végre hogy mit akartam.

Kedd

Bodó nem kelt fel. Végül sikerült felkeltenem, erre némán ült az ágyban és csak meredt maga elé. Már ordítottam akkor is. Pedig megígérte, hogy az utolsó héten hiszti nélkül megy, különben egész nyárra eltiltom az összes eszközétől.
Késésben voltunk, vittem a lányom. Visszafele megálltam még 8 előtt a szerelőnél, azt a pár percet megvárom... 9-ig elő sem került, de utána legalább kiolvasta a géppel miért nem indult be előző nap az autóm; a start/stop gombomnak van vmi elektronikai hibája. Remek, innen lutri az indulás.
Otthon újabb veszekedés a kicsivel, eszközök elpakol.
Kint volt a szomszéd, mentem szólni neki, hogy ott a tűzifája és a cserepei, amiket kért, hogy rakjak félre neki. Esetleg segítsek-e átvinni. Erre elkezdett ordibálni vele, hogy neki tőlünk nem kell soha többet semmi és még a számunkat is kitörölte a telefonjából, mert hogy lehetünk ilyen bunkók, hogy meg sem köszöntük neki a múltkor, amikor Rocky feltépte az új lemezkerítést, ő meg visszakalapálta...
Amúgy én még akkor rögtön mondtam neki a telefonba, hogy köszönöm, azóta meg nem találkoztam vele. De állítólag Q rondán nézett rá, amikor hazaértünk... Bruhh, akkor oké, cseszd meg.
A lányom reggel azt kérte, hogy 14:30-ra menjek érte, erre 13:17-kor ír egy sms-t, hogy 13:30-ra menjek érte. Ok, és mikor tanultam meg teleportálni?!? De oké, gyorsan átöltöztem, húztam ki a valagam a kocsihoz... nem indul. Addig szívóztam az indulással, hogy még az akksit is lemerítettem. Persze újra senki, aki segítsen. Isti bement elé busszal és hazakísérte.

Szerda

Valami csodálatos módon mindkét kicsi bejutott busszal a suliba és túlélték.
Isti elfelejtett bemenni eü vizsgára. A vezetés oktatója felmondott, a volt oktatómnak túl sok a diákja, nem tudja vállalni.
A futár úgy megörült a törpetacsinak, hogy sikerült kiengednie az utcára. Rohantam utána mint a hülye, nehogy elcsapja valaki.
Végre sikerült befejezni az udvaron az új tűzrakót és behozták a srácok az utcáról a leürült raklapokat.
A lányom behányt a suliba... majd újra... és nem ért el telefonon. Az a x@r is haldoklik már hónapok óta (úgy érzi térerőn kívül van és se ki - se be nem ad vonalat).
Egy órával később az apja érte el Istit, hogy szóljon nekem. Na ja, csak az autóm még mindig nem indul.
Anyám meg kiakadt, hogy nem tudja megebédeltetni a nővérem 17 éves fiát, nem jön. Ok, akkor taxi. Akkor meg azon akadt ki, hogy nem gondolom, hogy ki fogom tudni fizetni, hogy a taxi idáig elhozza őket, inkább eljön. Na jó...
Úgy döntöttem, hogy akkor már legyenek a cuccaik is elhozva és letojom az utolsó napot. Iszonyat elegem van mindenből. Órákig vár a lányom ájuldozva, mert se a telefonom, se az autóm nem működik, az öccsét meg teletömöm székletfogókkal, hogy kibírja az utolsó pár napot. B@ssza+
Majd pénteken bemegyünk tanévzáróra, aláírom a biziket, elhozom a zeneiskolás biziket, ha tudom, hétfőn meg reumatológia és felejtsen el mindenki augusztus végéig!
Már így is kihagytam megint két nap alvást az idegeskedéstől, lerobban a fejem, szédülök, szúr a szívem.
Fáradt vagyok. A kicsik is lassan kidölnek, megyek én is.

Legutóbb ott hagytam abba, hogy nem voltam túl jól... egy újabb lábon kihordott, kisebb szívroham miatt.
A kicsikkel le kellett mennem az orvoshoz, mert betegek voltak épp, a gyerek háziorvos és a felnőtt háziorvos meg egy ideje ugyanaz.
A lezsibbadt bal karommal és foscsiszarcsi kinézetemmel leküldött magához a felnőtt rendelésre; EKG, beutaló neurológiára, kardiológiára, reumatológiára.
Neurológia meg volt. Sétálgatás, hajolgatás, ennyit a vizsgálatról. Mégsem valószínű, hogy porckorongsérv, talán majd reumatológián megálmodják.
Reumatológiára meg majd e hónap végére kaptam időpontot március végén.
A kardiológia egy röhej volt. 2 hónappal előre adott időponttal 3 órát vártam a folyosón, majd eljöttem, mert egyrészt mennem kellett a kicsikért a suliba, másrészt nem készültem 2 hétre való hideg élelemmel, így leesett a vércukrom (előtte nem volt időm enni).
Mondjuk ha lett volna nálam sem tudtam volna ott enni, mert a belgyógy folyosóján (ahol várni kellett) tologatták a magukat nyakig összewc-zett időseket és olyan szag volt, hogy a legacélosabb gyomor is kifordult a helyéről.
A lényeg, hogy a komlói kardiológiára sem hiszem, hogy visszatérek (magamtól) valaha.

Amúgy megvagyok. Hol jobban, hol fáradtabban és nyűgösebben, de csinálom a dolgaimat, hurcibálom a gyerekeket, kb naponta takarítom az állatok helyein és a kicsi ruháiból a kakát, mosok, felmosok, etetek mindenkit, a maradék időben alkotgatok.

Brutus mostanra 4kg-ra nőtt. Amúgy aranyos, állandóan láb alatt van, de olyan húzásai vannak, hogy a falnak megyek tőle.
Elrágja a cipőfűzőket, a pórázát, az autós biztonsági övét, a hámját a saját mellkasán (az vajon hogy a toszban érte el?), időnként megérti, hogy kint wc-zen, időnként nem.

Ma reggelre pl felmászott a fritőzre hugyozni, meg a mélyhűtő alá és összefosta (és szét is járta) az egész előteret. Tegnap estére lettem kész, hogy végignyaljam a házat, felszáradjon a felmosás.
Most azon gondolkodom, hogy kint hagyom az udvarban, csak éjjel egy bagolypár vadászik a környéken (az udvarunkban is), nappal meg egy héja rabolgat.
Brutus meg még mindig nem sokkal nagyobb egy patkánynál és nem is nő tovább.
Ja, sikerült valamit megfejelnie (vagy valaminek megcsípnie) és hetek óta mászkálok vele az állatorvoshoz egy puklival a fején.
Mondjuk amekkora káosz van hetek óta az udvarban, nem csodálom.
Csinálják a tetőt, mindenhol minden tele van szeméttel, rozsdás szögekkel, bádog- és cserépdarabokkal, energiaitalos dobozokkal, cigicsikkekkel, fákkal, szálkákkal, szigetelő anyagokkal, szalámis fóliával, szerszámokkal és még a bánat tudja mikkel.

Minden nap összeszedjük utánuk, hogy ne lépjenek bele a kutyák sem, de...
Közben próbálom csöndben tűrni a kártékonykodást.
Itt-ott levernek és eltörnek ezt-azt (pl. pár szolár lámpát), véletlenül elvágják a villanyvezetéket, a netkábelt, bedöntik a teknős helyén a kerítést, stb.
És még mindig nem végeztek...

Rocky rájött, hogy fel tudja gyűrni az új lemezkerítést alulról; most megint meg kellett fognom láncra, amíg kitalálok még valamit.
Mondjuk hátul a drótkerítésre meg felugrál apránként lehajtogatni... nem tudom már mit csináljak vele.

A lányom majdnem nem tudott menni megint Zánkára, mert pont előtte betegedett le.

Az autóm fékje sípol, mióta újat kapott.
Na ja, az egyik hátsó fékbetét csutkára lekopott, mert mint kiderült a másik oldali fékmunkahenger egyáltalán nem dolgozott.
Én meg így közlekedtem vele.

Nekiálltam végre hímezni (újra).
Anyunak és a hugomnak egyszerre volt szülinapja májusban, így ők arra kapták, anyu férje lényegében "csak úgy", a nővéremé még nincs kész.
Viszont eszembe jutott, hogy a kicsi búcsúzik a tuba tanárjától, így csináltam egy kisebb díszpárnát neki is (bruh, de szívás volt), a lányom fuvola tanárának gravíroztam egy névre szóló poharat és a kicsi - mivel jövőre felsős lesz - búcsúzik az alsós tanítóitól, így nekik is hímeztem névre szóló tasakot (amit azóta már megtöltöttem).

Most kicsit odavan a kezem, de majd befejezem a nővérem párnáját is, és még egy tacsis strasszkép is vár rám.

Pillanatnyilag a kicsi kivizsgálása fontosabb.
Kb 1 éve húzódó hasmenés után végre eljutottunk oda, hogy kaptam az orvostól papírokat székletleoltásokhoz, azokat csinálom és postázom.
Ha mind megvan, akkor kérhetek időpontot gasztroentre. Talán végre kiderül mi a nyomor van.
A héten már bőgtem pár napot, hogy életemben másodjára lekevertem a gyereknek egy pofont.
Ráadásul az iskolában.
Hisztizett, hogy nem akar felmenni és üvöltözött az aulában vergődve, hogy "feljelentelek a picsába, mert eltöröd a karom, amikor szarul vagyok".
Gyönyörű mutatvány volt, közben már elkezdődtek a tanórák. Csak próbáltam a karjánál fogva felrángatni a termébe, mint egy idióta dedóst.
...
Néha megzuhannak az idegeim.
Inkább hagyjuk, nagyon szar kör volt.
A végén azt sem tudtam, hogy tényleg beteg-e és jogos a nyafogás, vagy csak szétszivat és égetni akar... de akkor sem kellett volna az a pofon.

Ehh, inkább megyek teregetni, mert kész a mosás, majd valamikor még visszatérek.
Egy kis udvari élménykedés a végére:

Még névnapomra meglepetés jelleggel érkezett a futár 40(!) bábbal.
Frankón nem voltam rá felkészülve, hirtelen kapkodva kellett beszerezni nagyobb keltetőt (nagyobb műanyag dobozt, mert a bábokat párásítani kell és óvni a huzattól) végül nagyobb röpdét is (addig csak a rögtönzött, kartondobozból és szúnyoghálóból eszkábált cucc volt).
Az egyik faj egyáltalán nem kelt jól, 2db csak félig tudott kijönni a bábból, 3 db nem volt hajlandó felpumpálni a szárnyait. A többi fajból összesen 1db enyhén gyűrött és 1db bábba bedöglött volt.

Aztán alkottam:

Aztán egyszer csak hazakeveredett mindenki (Q is, fiaim is), így melóztunk egy szép kört.
Lett új lemezkerítés, amit végre nem tud átugrani Rocky, így most újra szabadon futkározhat.
A rengeteg elhalt fa ágai le lettek vágva, így már nem életveszélyes az udvar, de meg is maradtak a törzsek a szarvasbogarantyúimnak, harkályoknak, stb.
A rengeteg, kutyák által ásott gödör be lett temetve, hogy füvet is lehessen nyírni és a gyerekek se törjék ki a bokájukat labdázás közben.
Helyreállítottam a teknős kifutó rácsait, a fiaim kihúztak egy magasabb drótkerítést, hogy a kertszomszédhoz se próbáljon átugrani Rocky, annak a tövébe végig ültettem borostyánt (talán felfut majd rajta átlátás-gátlónak).

Betonozás is volt tervben, de közben megcsúsztak a cserepek a tetőn és amúgy is fos állapotban van már (a lécek is), így most következőre arra kell összerakni 5 misit (igen, qrva drága, de legalább szigetelve is lesz végre).
Aztán jöhet a fenti fürdő, hogy végre használható legyen és a teljes ház újravezetékezése, mert egyszer csak leég a kismillió éves, vegyesen réz és alumínium gányolások miatt.

Közben tavaszodik:

Mielőtt Q megint lelépett, szerzett magának egy szülinapi ajándékot.
Valójában a gyerekek (főleg Dani) nyünyögtek érte régóta, szóval... lett egy benti kutya is.
Tüneményes, igazi babázós öleb, de agyfaszt kapok tőle. :)
Egyrészt marha drága volt (még úgy is, hogy nem lett kérve a törzskönyv), aztán a felszerelés és egyebek még egyszer annyi, mint a kutya.
Most már van minden külső- és belső élősködők ellen, kapott oltást, chip-et, száraztápot, nedvestápot, nyakörvet, hámot, pórázt, autós hordozót, sampont, körömvágó ollót, játékokat, ruhákat (és tényleg kell neki bakker) és a bánatom tudja mi mindent vettem még neki.
Másrészt még nem szobatiszta (nem segít, hogy vagy hideg van és remegve sír, ha lerakom kint, vagy szakad az eső), már szanaszét kiszáradt a bőröm a kezeimen az állandó pisi-kaki takarítástól.
A kezdeti összebújva alvásból mostanra ki kellett tiltanom a hálószobákból, mert egyrészt a szőnyegeket használta wc-nek, másrészt nekiállt vezetékeket rágni és hiába szóltam rá.
Ha épp nem figyelek, nem csak a műszaki cikkek mennek tönkre, nem csak a ház éghet le, de még őt is megb@...a az áram.
A nagyokkal amúgy jól kijön. Így most a nagyoknak is szereztem minden élősködő elleni tablettát, tuti ami tuti alapon.

Egyedül annyira nem bír lenni, hogy ha nem hagyom nyitva az ajtót, hogy be tudjon jönni utánam (pl, ha pisileg, vagy tusolok), akkor ordítva sír és kapar.
Szóval a kocsiban is nonstop velem utazik.
Ez sem a bevásárlást, sem a bogarászást nem könnyíti meg, de majd összeszokunk...

Egyre jobban fájnak a kezeim, már nem csak a jobb csuklóm és ujjaim, a bal kezem ízületei is.
A sérveim szakadoznak tovább, a szívem mostanában viszonylag jól bírta magát.
Most pont egy húzós éjszakám volt, nagyon szúrt.
Vettem be magnéziumot, most valamivel jobb, de a bal karom annyira zsibbad, hogy az már idegesítő.
Olyan, mintha egy mankón támaszkodva nyomnám el folyamatosan a bal karom ereit és idegeit.
Vezetni is sz@r volt így, tekintve, hogy szinte csak bal kézzel vezetek, a jobb kezem kb csak a sebváltóhoz használom.
A fejem is kezd megint megfájdulni, gondolom mert az éjjeli szívszúrás óta nehezebben veszem a levegőt.
Tudom-tudom, de nincs időm orvoshoz rohangálni, a kutyát sem tudnám hova tenni, a gyerekekért sincs más, aki elmenjen...
Azért feldobni sem szeretném még a pacskert, kicsik a kicsik és 1001 dolgom van.
A legnagyobb parám, hogy Q vajon hogy oldaná meg a kicsik nevelése + meló kérdéskört.
Nem egyszerű.
Soha semmi sem egyszerű.
Nélkülem sem áll meg az élet, de a kicsik mellé (és az állatok mellé is) még igencsak kellek.
Ja, jól vagyok!
Frászt, fosul érzem magam és iszonyatosan fáradtan.