"Előbb mondok le az életemről, mint Dancuról!" - zokogta a lányom a földön reszketve, összegömbölyödve, miközben a bátyja arca rezzenéstelen maradt. Elment Dani is.Elköltözött az apjához, mert onnan 20 perccel előbb ér be reggelente a suliba.Állítólag úgy majd nem lóg állandóan és majd hajlandó…

Tele a fejem, írni szeretnék de pesztrálom a síró fiam.Egy nappal később már csillapodnia kellene. Mégis írni szeretnék de elmegyek fürdeni hátha megnyugszom.Megállás nélkül írok a fejemben, hallom a saját hangomat, panaszkodok, dühöngök, kesergek magamnak.Magamban, halkan. "Hogy vagytok? Én sem…

Vagy inkább szétcsúzva, nem is tudom...A játszó, a teki-kifutó még mindig sehol, a szobám, a kondi, a szuti, a garázs romokban.Megint nem jutottunk el a feléig sem annak, amiket szerettünk volna.Szerintem egy élet alatt sem hozzuk be az állandó pénz és idő hiányt!Ma nekiültem hogy végre összeszedjem…