"Előbb mondok le az életemről, mint Dancuról!" - zokogta a lányom a földön reszketve, összegömbölyödve, miközben a bátyja arca rezzenéstelen maradt. Elment Dani is.Elköltözött az apjához, mert onnan 20 perccel előbb ér be reggelente a suliba.Állítólag úgy majd nem lóg állandóan és majd hajlandó…

Jó néha az embernek kicsit "magán kívül" lenni.Kívülről látni, nem érezni.Nem lenni túl közel a problémákhoz.Épp azon a határon, ahol már az érzések gondolata is néma hányingert kelt.Hogy érzéketlen vagyok? Hideg?Nem. Csak túlélek.

Az elmúlt pár napban úgy érzem elég sok mindent és mindenkit "elengedtem"... Kicsit mintha nyugodtabbnak érezném magam. Kicsit mintha felnőttebbnek érezném magam. Kicsit mintha szabadabb lennék. Kicsit mintha búcsúznék.