Hidegek a kezeim, a lábaim... fázik a lelkem.Szeretnék egy-két pohár finom bor mellett meghallgatni egy jó koncertet és beszélgetni emberekkel.Nem futtában és nem ítélkezve, nem szorongva, hogy a szavaimnak milyen következménye lehet valamelyik gyerekemre...Egy kicsit egyenértékű felnőtt lenni, nem…

Izgatottan kavargok a városban le a vasútállomás felé.Leparkolok, sietve szedem a lábaim, majd lesem a vonatok sokaságát.Szürke, monoton vonuló emberek százai, a város zavaros zajai, sajátosan otthonos, bűzös füst gomolygása mindenütt.És megjelenik Ő. Kitűnik a tömegből.Ahogy közeledik... mint a…

"I don't wanna lose control Nothing I can do anymoreTryin' every day when I hold my breathSpinnin' out in space pressing on my chestI don't wanna lose control" És mégis... dekoncentráltság, hiány... hangé, mosolyé, érintésé, szereteté, egy kedves szóé... Leírva nem is tűnnek olyan nagy…

Nem jöttem egy ideje és szerintem nem is fogok mostanában.Sok.A francnak nem érünk soha a végére a tornyosuló classroom leckéknek, a pakolásnak, takarításnak, kajacsinálásnak, gyerekek-, állatok etetésének...A saját teendőimnek meg pláne nem.Mostanában megint sokat voltam szarul. Úgy igazán nagyon…

Remek ez az otthoni oktatás.Már nem csak én, a "kocka" nagyfiaim is kezdenek elveszni a 66-féle oldalon...Több classroom, fb-oldal, fb-csoport, messenger csoportok, redmenta, disqus, discord, learning apps-ok, email fiókok, mert egy abból sem elég, stb...Persze gyűlnek a visszaküldetlen feladatok, a…

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire tud fájni egy idegen bánata a távolból...