Még névnapomra meglepetés jelleggel érkezett a futár 40(!) bábbal.
Frankón nem voltam rá felkészülve, hirtelen kapkodva kellett beszerezni nagyobb keltetőt (nagyobb műanyag dobozt, mert a bábokat párásítani kell és óvni a huzattól) végül nagyobb röpdét is (addig csak a rögtönzött, kartondobozból és szúnyoghálóból eszkábált cucc volt).
Az egyik faj egyáltalán nem kelt jól, 2db csak félig tudott kijönni a bábból, 3 db nem volt hajlandó felpumpálni a szárnyait. A többi fajból összesen 1db enyhén gyűrött és 1db bábba bedöglött volt.

Aztán alkottam:

Aztán egyszer csak hazakeveredett mindenki (Q is, fiaim is), így melóztunk egy szép kört.
Lett új lemezkerítés, amit végre nem tud átugrani Rocky, így most újra szabadon futkározhat.
A rengeteg elhalt fa ágai le lettek vágva, így már nem életveszélyes az udvar, de meg is maradtak a törzsek a szarvasbogarantyúimnak, harkályoknak, stb.
A rengeteg, kutyák által ásott gödör be lett temetve, hogy füvet is lehessen nyírni és a gyerekek se törjék ki a bokájukat labdázás közben.
Helyreállítottam a teknős kifutó rácsait, a fiaim kihúztak egy magasabb drótkerítést, hogy a kertszomszédhoz se próbáljon átugrani Rocky, annak a tövébe végig ültettem borostyánt (talán felfut majd rajta átlátás-gátlónak).

Betonozás is volt tervben, de közben megcsúsztak a cserepek a tetőn és amúgy is fos állapotban van már (a lécek is), így most következőre arra kell összerakni 5 misit (igen, qrva drága, de legalább szigetelve is lesz végre).
Aztán jöhet a fenti fürdő, hogy végre használható legyen és a teljes ház újravezetékezése, mert egyszer csak leég a kismillió éves, vegyesen réz és alumínium gányolások miatt.

Közben tavaszodik:

Mielőtt Q megint lelépett, szerzett magának egy szülinapi ajándékot.
Valójában a gyerekek (főleg Dani) nyünyögtek érte régóta, szóval... lett egy benti kutya is.
Tüneményes, igazi babázós öleb, de agyfaszt kapok tőle. :)
Egyrészt marha drága volt (még úgy is, hogy nem lett kérve a törzskönyv), aztán a felszerelés és egyebek még egyszer annyi, mint a kutya.
Most már van minden külső- és belső élősködők ellen, kapott oltást, chip-et, száraztápot, nedvestápot, nyakörvet, hámot, pórázt, autós hordozót, sampont, körömvágó ollót, játékokat, ruhákat (és tényleg kell neki bakker) és a bánatom tudja mi mindent vettem még neki.
Másrészt még nem szobatiszta (nem segít, hogy vagy hideg van és remegve sír, ha lerakom kint, vagy szakad az eső), már szanaszét kiszáradt a bőröm a kezeimen az állandó pisi-kaki takarítástól.
A kezdeti összebújva alvásból mostanra ki kellett tiltanom a hálószobákból, mert egyrészt a szőnyegeket használta wc-nek, másrészt nekiállt vezetékeket rágni és hiába szóltam rá.
Ha épp nem figyelek, nem csak a műszaki cikkek mennek tönkre, nem csak a ház éghet le, de még őt is megb@...a az áram.
A nagyokkal amúgy jól kijön. Így most a nagyoknak is szereztem minden élősködő elleni tablettát, tuti ami tuti alapon.

Egyedül annyira nem bír lenni, hogy ha nem hagyom nyitva az ajtót, hogy be tudjon jönni utánam (pl, ha pisileg, vagy tusolok), akkor ordítva sír és kapar.
Szóval a kocsiban is nonstop velem utazik.
Ez sem a bevásárlást, sem a bogarászást nem könnyíti meg, de majd összeszokunk...

Egyre jobban fájnak a kezeim, már nem csak a jobb csuklóm és ujjaim, a bal kezem ízületei is.
A sérveim szakadoznak tovább, a szívem mostanában viszonylag jól bírta magát.
Most pont egy húzós éjszakám volt, nagyon szúrt.
Vettem be magnéziumot, most valamivel jobb, de a bal karom annyira zsibbad, hogy az már idegesítő.
Olyan, mintha egy mankón támaszkodva nyomnám el folyamatosan a bal karom ereit és idegeit.
Vezetni is sz@r volt így, tekintve, hogy szinte csak bal kézzel vezetek, a jobb kezem kb csak a sebváltóhoz használom.
A fejem is kezd megint megfájdulni, gondolom mert az éjjeli szívszúrás óta nehezebben veszem a levegőt.
Tudom-tudom, de nincs időm orvoshoz rohangálni, a kutyát sem tudnám hova tenni, a gyerekekért sincs más, aki elmenjen...
Azért feldobni sem szeretném még a pacskert, kicsik a kicsik és 1001 dolgom van.
A legnagyobb parám, hogy Q vajon hogy oldaná meg a kicsik nevelése + meló kérdéskört.
Nem egyszerű.
Soha semmi sem egyszerű.
Nélkülem sem áll meg az élet, de a kicsik mellé (és az állatok mellé is) még igencsak kellek.
Ja, jól vagyok!
Frászt, fosul érzem magam és iszonyatosan fáradtan.