Ja, én majom nekiálltam újra zongorázni, mikor pihentetnem kellene a kezeimet.
Illetve szintizni, mert pillanatnyilag az van itthon.
De pályázok rá, hogy legyen megint egy normális méretű elektromos zongorám, mert ezen le is - fel is hiányzik kb egy oktáv a boldogságomhoz.
Na nem is nagy szám, hogy zongorázgatok azoknak, akik tudják, hogy ének-zene tagozaton végeztem.
De, hogy ők sem tudják mennyire hadilábon állok a kottaolvasással...
Felvettek, mert volt ritmusérzékem és tiszta hangom hozzá.
Csak hogy a többiek mind zenei előképzettséggel jöttek.
Volt, aki már több, mint nyolc éve tanult szolfézst, a legtöbben játszottak valamilyen hangszeren, plusz magánének tanárhoz jártak.
Nekem meg a kotta egyenlő volt a sok vonalon sok értelmezhetetlen bogyóval.
A piano számomra azt jelentette, hogy akkor az a zongorista része, a bariton valami hangszer, mint a gordonka, a crescendo meg a Ne káromkodj!
Az volt a mázlim, hogy a zenei memóriám elég jó és a legtöbb dolgot elég volt egyszer hallanom, hogy vissza tudja énekelni a kottával magam előtt, mintha vágnám mi a nyomor is van ott.
Két hallásból már a többi szólam is meg volt egy nem túl hosszú műnél.
A hangvillát is egészen harmadikig nem értettem miért kell fellépések előtt, mikor tudtam melyik mű honnan kezdődik.
Mármint nem a kottában, hanem a fejemben hallva.
Ja, az abszolút hallás is nehezen derül ki, ha az ember nem tud kottát olvasni és még el is sumákolja.
Otthon, a Vili (nevelőapám) szintijén próbáltam egyesével fel - le számolgatni a bogyeszokat, mikor már megértettem a G-kulcs és F-kulcs lényegét.
Megtanultam, hogy a kereszt fel, a bé le, a többivel azóta is szívok.
Ha meghallgatom előtte a darabot, hogy minek is kell szólnia, akkor kapásból kiszúrom, ha valami nincs a helyén, egyébként nem.
Na így aztán tök profin zongorázok. X'D
Amúgy az elmúlt pár napban filmzenéket, csak hogy ne aprózzam már el.