Bárcsak kimehettem volna legalább az utca végéig...
Onnan a szántó széléről olyan, de olyan képeket lehetett volna lőni!
De szokás szerint egyedül a gyerekekkel...
Nem hagyhatom őket egyedül, pláne mikor bármikor elmehet az áram.

Így maradt az erkély ajtóban vágyakozás.
De legalább a lányom is szeretett volna villámokat nézni és fotózni.
Felvittem neki a gépet, az állványt, beállítottam...

"De ne lökdösd az állványt közben!"
"Ha ennyire nyomod az expo-t, billented a gépet és el fog mosódni az egész a faxba..."

"Te, most már vagy századjára tekersz rá az objektívre, amit fölöslegesen állítottam be neked!
Így szerinted hol lesz a fókusz?
Bánat homály lesz az egész, ez nem autofocus lövöldözés a kompakt géppel a vakvilágba..."

És amikor közben ilyen villámok voltak az orrunk előtt tucatszám, kicsit szakadt értük a szívem...