A napokban, a főtéren futottam bele az alábbi szituációba.
Óvodás kislány lelkesen mutatja a nagymamájának a rajzát, amin szerepelnek a standard felhő-nap-szivárvány-fű-fa és a kép fő témája, ami nem tudom mi volt, ahhoz nem voltam elég közel.
Nagymami felháborodva nekiáll veszekedni, hogy milyen balos nevelést kap a gyerek az óvodában és buzit csinálnak belőle a szivárványos szarjaikkal...
He? Hogy mi van? Mert ő is (ahogy évszázadok óta a legtöbb gyerek) szivárványt IS rajzolt a képre?
Mindenkinek teljesen elmentek otthonról?
Amúgy egy kislányt nem lehet "buzira" nevelni. Az óvónők is mind nőneműek itt (nem mintha lényeg lenne) és egyikről sem tudjuk, hogy leszbikus lenne (nem mintha lényeg lenne).
+1 amúgy: ha bármelyik pedagógus/óvodapedagógus/dajka meleg lenne, az sem fertőző utolsó tudomásom szerint.
És amíg a pedofília nem áll fent, nem is büntethető/büntetendő (teszem hozzá, hetero-knál is ugyanúgy megvan rá az esély).
Öcsém... egy rajz, amin szivárvány van és egy buszmegállónyi ember hőbölög....
Beszarok. Van ám IQ, csak tudnám hol hagyták el.
Van egy csomó hetero ismerősöm, akik nemrég transzparensekkel ácsingóztak köztereken rém fölöslegesen (és röhejesen).
Őszintén kíváncsi lennék rá miért.
Ettől menőbbnek érezték magukat? Értelmiségibbnek? Vagy csak rájuk szakadt a márciusi lázadósdi?
Vagy unatkoztak, nem volt jobb dolguk otthon a családjuk körében?
Egy újabb szivárványos közpukkancskodáson kívül lett bármi értelme / haszna?
Sem ez, sem a meleg-felvonulás nem érdekel különösebben senkit (max zavaró a közlekedésben) és nem hinném, hogy bármilyen (pozitív) célt elérnének vele.
Az értelmiségi melegek sem közfelháborodás keltésre hajtanak, szóval akiknek ennyire futja az intelligenciájából...
Ja, a poloskázós duma mindig megüti a fülem (csak én sosem emberekre gondolok hirtelen).
Vizuális alkatként többedik alkalomra elképzeltem, hogy különböző poloska fajoknak beöltözött emberkék mászkálnának az utcán.
Zavaró lenne? Nem.
Miért kell mindig ennyire a másikakkal foglalkozni pont olyan dolgokban, amikben nem kellene, ami magánügy?
Bezzeg, ha valaki segítségre szorul, akkor mindenkinek saját maga és a saját dolgai a legfontosabbak...
Ott fejelném orrnyergen, ha egy idegen azzal zaklatna az utcán mi az identitásom, kire szavazok, vagy mi a vallásom.
SEMMI köze hozzá.
Amúgy bármelyikről nagyon szívesen elvitatkozok arra érdemes, intelligens emberekkel, csak olyan kevés van a nem fanatikus, nem egybites lényekből, hogy a maradék inkább csak csöndben legyint.
Nem vagyok balos. Nem vagyok jobbos. Érző és gondolkodó ember vagyok.
Szerintem az nem szabadság, ha más rám erőlteti milyen vallású legyek, milyen párthoz tartozzak, hány gyereket szüljek / ne szüljek, szivárványos pólóban kell-e járnom, hogy undorodnom a melegektől, mintha fertőzőek lennének...
Egyik sem szabadság. Egyik szélsőség sem adja meg valóban a választás jogát. Egy kutya csak más bundában...
