Még a téli szünet előtt, az utolsó előtti napon a lányom leesett az iskolában a lépcsőn.
Szokás szerint egyetlen tanár sem nyújtott segítséget, sem hívott hozzá mentőt, sem hívott legalább engem.
Egyszerűen elsétálnak a sérült gyerek mellett és instant lefossák...
Na ezért jár most már telefonnal iskolába.
Hívott, rongyoltam érte, szerencsére nem volt nagy baj, de a bokája igen csúnyán nézett ki.
Kikértem a kicsit, aki még mindig hasmenős hasfájással volt, Bonyhádon meg egyrészt vicces, hogy a kórház parkolójába évek óta tilos behajtani (nyilván a tizenkilóval nehezebb lányom majd a kezemben viszem oda, mikor járásképtelen) másrészt vicces, hogy nem hajlandóak megröngenezni, mert területileg nem oda tartozunk.
Még jó, hogy anyu már vezetésképes, így tudtam kérni segítséget (pécsi ügyelet az egyetlen a környéken ahol mindenkit NORMÁLISAN el is látnak) fejébe annak, hogy éjszakára Pécsett maradt a lányom, mert a kicsit másnap reggel vinnem kellett a suliba a karácsonyi műsorra, anyu meg sötétben már nem vezet.
Kibírtuk, és még csak nem is tört a lányom bokája, csak egész téli szünetre intézte, hogy nem járkálhat.

Az iskolai karácsonyi műsort inkább nem jellemezném, bár érdekelne, hogy Magyarországon mi a nyomorért németül kell vernyogni a Csendes éjt és társait.
Értem én, hogy sváb település, de jár oda egy csomó mongol, roma, ukrán, stb, akkor már miért nem mindegyik nyelvén 1-1, ha ennyire multikultiban tolják.
Ja, annyira nem is multikulti, épp hogy a magyar nyelv nincs jobban lesz@rva, mint a német MAGYARORSZÁGON.
Szép...
De legalább a tömegben több órás afkolástól megfájdult a torkom és felment a hőm.

Viszont visszatért a vezetékes víz retardfalvára is, így be tudtam fejezni a nagytakarítást, és neki tudtam állni sütni-főzni.
Úgy tűnik mindenki örült az ajándékának.
Tekintve, hogy lett végre egy csomó új ágynemű és ágyneműhuzat, így 5 napig napi 6 mosással a végére is értem.

A tegnap kicsit sűrűre sikeredett.
Be kellett mennem Pécsre, hogy az autóm lerakjam a Gábornál szerelésre (mai infó, hogy az izzításom úgy tűnik egy vezeték miatt sz@raxik), a lányomnak nem volt téli gatyája és cipője (gatyája még mindig nincs), a banknál alá kellett volna írnom pár papírt, hogy ne rakjanak át másik számlacsomagba (a telefonos egyeztetéssel ellentétben mégis zárva voltak), bevinni az ősöknek az ajándékaikat, stb.
Kb a felét sikerült elintézni mindennek, így mehetünk majd vissza még egyszer.
Ebben a nagyobbik probléma, hogy tegnap délelőtt (amikor itthon sem voltunk) megérkezett a 2 nagyfiam és Isti párja, aki Szilveszterig itt van, én meg közben kétszer is reggeltől késő délutánig szívódjak fel...
Tudom, nem vesznek el a házban, de mekkora taplóság már, mikor először van nálunk.
Nem mellesleg a srácok nem hogy nem etetik meg, de még csak innivalóval sem volt sütnivalójuk, hogy megkínálják...
Na mindegy.
Amúgy aranyosnak tűnik, egyedül ezt az illatfelhőt nem bírom.
Megfájdul a fejem, marja az orromban, a torkomban a nyálkahártyám...

Tegnap este már elkezdték a petárdázást és 23-ika óta ordít mindenhonnan a tuc-tuc (ja, csendes éj helyett edénycsörömpölős techno).
Tegnap éjjel konkrétan már akkora ramazúrit csináltak itt a családi házak közé dugott kocsmában, mintha 31-e lett volna.
Még jó, hogy éjfélig van papíron nyitvatartásuk, amit leszarnak, meg azt is, hogy a vendégeik az utcán üvöltöznek, meg azt is, hogy az ittlakók közül van, aki néha pihenne (esetleg aludna) is.
Olyan szívesen felnyújtanám a 3,14csába az egészet, hogy ihaj... (miután rájuk zártam az ajtót).
Nem várom a szilvesztert, nem díjaznám, ha valaminek, vagy valamelyik állatnak baja esne.
Jó ez a téli szünet, csak már hulla fáradt vagyok.