Egy dolog, hogy hónapok óta állandóan nyomi fáradt vagyok.
Másik dolog, hogy itt a héten megint olyan frontok vannak, hogy sem a fejem, sem a szívem nem like-olja.
De most még a "tavaty" is rám szakadt megint...

Úgy tudom utálni, mikor büdös semmire nem tudok rendesen koncentrálni.
Megvan, mikor fél percenként nézed, hogy írt-e valamit, várod, mint óvodás a Mikulást, révedezel a semmibe, kiül az értelmetlen vigyor a képedre, ha látod / hallod / olvasod...
Bruh!!
Persze ezzel együtt megint rám szakadt a rajzolhatnék is, mert valahogy ki kell jönnie, ha már igyekszem csöndben és mozdulatlanul tűrni az agyamban lezajló minivilágháborúkat.
Na, de a ceruzával is látható dolgot kreálok, márpedig igyekszem a láthatatlan némaság lenni a ködben.
Bármit is csinálnék, mondanék, írnék, úgyis csak a bajt hoznám a fejemre.
Próbálom tudatosítani magamban, hogy öreg vagyok én már bohócnak és amúgy is olyan kekszi vagyok mostanra, mint egy telesz@rt pelenka, csikhass van.
Csak a hormonjaim nem úgy gondolják...

Ez ellen amúgy nincs oltás? Az azért jöhetne belém.
Na, pont ezért nem szólalok meg!
Nyaú.