Most, hogy újra jelen voltam kicsit a fb-on, megint láttam, hogy a testépítős csoportokban még mindig sokat pörögnek azon a srácok, hogy miért kellenek a csajoknak inkább a "plöttyedt szarok" helyettük.
Na csókolom, ennek több oka is van.
Természetesen minden nőnemű nevében nem szólhatok, de a magam részéről megpróbálom elmagyarázni.

Adott egy tökéletesen kidolgozott férfitest; kockás hassal, kerek mellizmokkal és vállakkal, esetleg szép arc is hozzá.
Igen, összefut az ember lányának nyála a szájában.
Első gondolatként végignyalnánk először a köldökétől a szájáig, majd a köldökétől... a másik irányba.
Élethelyzet, tapasztalat és sok egyéb függvénye, hogy gyakorlatban is rárepülünk-e a nyalánkságra.
Akár többször is, de "haza nem visszük".
Miért?
Pont ugyanazért, amiért a festékekbe mártogatott, hasztalan szilikonmacákat is javarészt csak felpróbálgatásra hasznosítják a férfiak (már akinek nincs nemibetegség fóbiája), nem pedig háziasszonyként, vagy családanyaként.
Pont ugyanazért, amiért az állatkertben is előszeretettel próbáljuk minél közelebbről megnézni az orrszarvút és a bordás krokodilt, de a bánat sem akarja hazavinni háziállatnak.
Kielégíteni a kíváncsiságot, élményt szerezni, ideig - óráig adrenalint növelni.
Tartósan, inkább a biztonságot, kiszámíthatóságot, figyelmességet preferáljuk.
Nők is, férfiak is. (Igen, vannak kivételek.)
(A Mustang GTD is tetszik és szívesen elvinném egy körre, de nem cserélném le a Grand Espace-em rá, hogy +1 példát hozzak.)

Életkor kérdésében az, hogy kamaszként a 20-30-asokra bukunk, aztán 40-50 évesen szintén, az nem apa/anya komplexus, meg pedofília kérdése, szimpla biológia.
Bizonyos szempontból gányul hangzik, de nem kell rajta pörögni fölöslegesen.

A nő hormonháztartása nem a saját döntése alapján reagál, márpedig legtöbbünk szervezete életképesebbnek tartja utódlás szempontjából azt, akinek nem 10% alatt, vagy 35% fölött van a testzsírja.
És bizony mindegy az, hogy első ránézésre nem feltétlen gyereket akarunk csinálni egy járókelővel az utcán, udvarlás szempontjából igenis mérvadó, hogy "megmozdul-e belül az a valami".

Aztán a sok "mitől lennék vonzóbb" kérdéskör...
Igen, az jó irány, ha foglalkozik a kinézetével a ruha alatt is, de addig el kell jutni, hogy azt meg is tudja mutatni.
Hogy egy adott nőnek mi is a nagyon vonzó, az szerintem nagyon változó, de az is lehet, hogy pont annyira tág dolog mindenkinél, mint nálam.

Adott a teljesen átlagos csórikám, aki úgy húzza az ujjait a cselló húrjain és olyan átéléssel zenél, hogy cseppfolyósodik tőle az ember lánya deréktól lefelé.
Olyan érzékien húzza a harsona tolókáját mélyen le a lábai közé, hogy öngyulladásba kezd a kanapé, amin ülve nézzük.
Félpucér testét esztétikusan fedő tetoválásai egybeolvadnak a dobok hangjával.
Kigombolt ingben fahasogatás közben szinte hallhatja ahogy együtt sikítunk a fával, hátha attól lejjebb kerül az az ing (vagy a nadrág).
Koszos testének izzadtságcseppjein strasszokkánt ragyog a Nap, miközben olyan dolgokat szerel meg / épít fel, amikre mi nem vagyunk képesek.
És mindegy, tényleg rohadt mindegy hogy egy baromi elegáns öltönyben vagy farmer+pólóban, hogy egy kávézóban vagy egy játszótéren hallatszik, érződik az intelligenciája (nem feltétlenül a lexikális tudásról van szó!), az bizony szexi!

Ezer és egyféleképpen tud egy férfi adott esetben vonzó lenni.
De egy jó pillanatban elsütött mosoly (nem bugyuta vigyorgás és nem pszichopata vicsor) az mindent visz!
Az a nőknél még nagyobbat üt, mint a férfiaknál egy pár jó duda...
(Bizonyára vannak kivételek, csak még nem hallottam olyan nőről.)