Eddig monogram volt, tegnap estétől az ArkAngyal rövidítése.
Nem tudom leírni sem a hálám, sem a tiszteletem, sem a baráti szeretetem a tegnap esti hozzám állásához és hogy mentette helyettem a menthetőt.
Jött a semmiből, felvette az önzetlen, megmentő hőslovag jelmezét...
Jobban vagyok.
Bár szívom a fogam, fáj még és dühít, de szintbe hozott az esti beszélgetésünk.
És hogy talán jönnek... hozzám!!!
Basszus azóta sem tudok megülni a s.ggemen az izgatottságtól.
Kezdem megérteni, aki zenekarokért, vagy sztárokért rajong sikítva...
Nekem ők ilyenek. A "nagyok". A példaképek. Az elmék.
Hhh... bár lett volna 18 évesen annyi sütni valóm hogy egyetemre menjek, ne férjhez.
Már rég ismerhetném őket!
Tanulhattam volna tőlük... mennyi tudással lehetnék több!
Talán lennék valaki.

Félek visszamenni.
Nem akartam bántani senkit, csak fájt hogy bántottak.
Utálom a sz@rkavarást és a feszültségkeltést.
Innentől nincs "elnézem a régi hülyeségeit kankós Csubakkának, mert szakmailag úgy korrekt".
Innentől zsigerből utálat van.
Elb@..ott mindent.