Q volt itthon.
Lenyírta a füvet, kaptam egy új mosógépet.
Kicsit sérült, de teljesen jól működik.
És még a régit sem kérte, hogy hirdessem meg, odaadhattam annak a helyi családnak, akiknek a kinőtt ruhákat és játékokat szoktam.
Örültek neki.

Isti beszívta a netes ismeretséget, a jóindulatú barátkozásból az lett, hogy két retardált kiskorú picsa jól beszívatta.
Aztán meg nem engedte, hogy rendet tegyek, "hagyjam a francba"...
Az apja persze rám volt mérges, hogy miért engedtem fel hozzájuk Halásztelekre.
Talán mert egy 20 évesnek már engedélyt sem kellene kérnie?
Talán mert már nem a sötét középkor van, hogy a szülők dönthessék el kivel akar barátkozni, kivel állhat szóba?
Nem dugni indult (még úgy sem, hogy hazudtak a korukról).
Na mindegy.
Azért pipa vagyok, megjegyeztem a két gyökér kis ribancot, a fogyatékos bátyjaikkal együtt.

A napi szintű főzés-takarítás műsoron kívül nem sok hasznosat csinálok.
Néha játszom kicsit a gyerekekkel, de általában olvasok.
Most, hogy van megint miből, strasszképeket csinálok vagy épp ékszereket.
Nagy ritkán megnézek egy-egy filmet.
Hogy manapság miket tudnak sugározni fényes nappal 12-es karikával... pff.
Hiányzik a vezetés, de időnként olyan jegek potyognak, hogy nem bánom, hogy elpakoltam "télire".
Mondjuk így szar, hogy nem tudok magam bevásárolni, csak néha kérek egy-egy akut pótlást a nagyfiaimtól.

Mostanában sokszor álmodozok róla megint, hogy találkozom Vele.
Néha csak beszélgetés, néha khmm..., de úgy rám szakad néha a hiánya annak, ami sosem volt és sosem lesz.
Nem mintha jelentősége lenne, csak megemlítettem.
Amúgy semmi extra.