Szét vagyok zuhanva. Kínlódom, dekoncentrált vagyok.
Illetve pont nem arra koncentrált, mint kellene.
Holnap (ma) ha fene fenét eszik is rendet rakok a házban!
És nekiállok egy fotóskönyvet elolvasni.
És vasalok és rendberakom újra a játékokat.
Meg a tökömtudja, de úgy hasznosítom magam hogy ELŐRÉBB legyek!
És közben ordíttatok vmit zenét, hogy ne tudjak gondolkodni.
Ürüljön a fejem...
De addig még van egy éjszakám!
Most álmodok magamnak...
- kacér mosolyt mely feltüzel
- tekintetet, melyben benne van minden zsiványság amit én nem engedhetek ki magamból
- csókot, mely finoman, kérdőn kóstolgat majd követelőn felemészt
- érintést, mely forró bőröm pihéit borzolják
- selymes bőrt, mely illata lágyan elbódít
- harapást, mely édesen, fájón magával ragad
- erős karokat, melyek védelmezőn átkarolnak
- izmos lábakat, melyek célratörőn feszítenek
- egy igazi férfit, aki boltívként fölémtornyosul
- időt hogy még álmodhassak magamnak.
Borult az idő, hideg a szél. A csillagokat most fekete felhők takarják.
Sötét az utca. A lámpák fényei sárgára színezik a kopár fákat.
Mennék... ott az erdő, látom! Szélén kis csapással.
Közel érezlek magamhoz. Lehelleted szinte a tarkóm érinti.
Mégis olyan magányos vagyok... olyan egyedül.
