Szét vagyok zuhanva. Kínlódom, dekoncentrált vagyok.

Illetve pont nem arra koncentrált, mint kellene.

Holnap (ma) ha fene fenét eszik is rendet rakok a házban!

És nekiállok egy fotóskönyvet elolvasni.

És vasalok és rendberakom újra a játékokat.

Meg a tökömtudja, de úgy hasznosítom magam hogy ELŐRÉBB legyek!

És közben ordíttatok vmit zenét, hogy ne tudjak gondolkodni.

Ürüljön a fejem...

De addig még van egy éjszakám!

Most álmodok magamnak...

- kacér mosolyt mely feltüzel

- tekintetet, melyben benne van minden zsiványság amit én nem engedhetek ki magamból

- csókot, mely finoman, kérdőn kóstolgat majd követelőn felemészt

- érintést, mely forró bőröm pihéit borzolják

- selymes bőrt, mely illata lágyan elbódít

- harapást, mely édesen, fájón magával ragad

- erős karokat, melyek védelmezőn átkarolnak

- izmos lábakat, melyek célratörőn feszítenek

- egy igazi férfit, aki boltívként fölémtornyosul

- időt hogy még álmodhassak magamnak.

Borult az idő, hideg a szél. A csillagokat most fekete felhők takarják.

Sötét az utca. A lámpák fényei sárgára színezik a kopár fákat.

Mennék... ott az erdő, látom! Szélén kis csapással.

Közel érezlek magamhoz. Lehelleted szinte a tarkóm érinti.

Mégis olyan magányos vagyok... olyan egyedül.