Tegnap délelőtt órákon át a Napoleon B. Júlia nem akar a földön járni c. száma ment a fejemben.
Aztán rájöttem miért... én sem akarok a földön járni!
Az állandó álmodozások, a tökéletességkényszer, hogy mindig mindenben (lehetőleg egyszerre) a maximumot nyújtsam... Lehetetlen!
Foglalkozni mindegyik gyerekkel, a házimunkákat mind megcsinálni, foglalkozni az állatokkal, tüneményes, mosolygós feleség lenni, pénzt keresni, tanulni, tökéletesre fejleszteni minden hobbim, hogy az megélhetéssé nőhesse ki magát! És mindez csak egy része a "most akarom azonnal tudni megcsinálni".
Jó ha az ember motivált és részben nagyravágyó. De nem 6km-el a felhők felett, totál irrealisztikusan!
Le kellene szállnom a földre. Az itt és mostban élni. Megtanulni élni!
De legalább már látom és igenis rá fogok jönni hogyan...
