Újabb Meghan March-ot "ettem meg" tegnap este.
Itt már a körítés sztori is olyan szinten realisztikát nélkülöző volt, hogy a 18+ része sem lógott ki.
Jelen esetben egy éhező, nincstelen, bűnöző kiscsaj vált sikeres üzletasszonnyá és művésszé, akibe a helyi, jóképű, kigyúrt, lófarkú, öltönyös bérgyilkos esett bele, miután egy hihetetlen véletlen folyamán egy szexklubban kötött ki az üzletet kötni kívánó hölgyemény...
Te is nagyon röhögsz? Én igen.
Bár voltak egész használható részek is, mikor elgondolkodtam hol van az a pont, ahol feltűnik a gyerekeimnek, hogy egyes regények olvasása közben gyakrabban járok ki pisilni...
Most lassabban tudtam olvasni, a kicsik mellettem próbáltak szolmizálni (kegyetlen hamis volt, de komolyan), én meg rendszerint úgy olvasok, hogy filmként látom magam előtt...
Ezért is szeretem jobban olvasni/írni úgy, hogy finomabb, árnyaltabb legyen, hogy könnyebben magáévá tudja tenni, sajáttá tudja formálni az ember.
Egy-egy szó, egy-egy jelenet hangulattól, személyiségtől függően hadd változzon.
A főhősök karaktere legyen meg, nem kell egy az egyben ugyanazt az arcot látnunk magunk előtt...
Egy csók, egy érintés ugyanúgy lehet vadul és határozottan is izgató, mint lágyan és szégyellősen...
Egyszer majd talán én is végigírom végre valamelyik regénykezdeményem.
