Sikerült odáig jutnom, hogy már megnéztem a helyi ingatlan árakat és a bonyhádit...
Igen, megint egy belelt pohár, már a sokadik.
Vasárnap, amikor hazajöttek, kértem a 19 éves nagyfiam, hogy légyszi-légyszi, nyírja le a térdig érő füvet.
Kedden már ordibált velem, hogy hétfőn nem szóltam időben, mert hiába kértem este 6 után, fél 8-ra sikerült kikászálódnia és ugye 8 után már nem zajongunk...
Ma megint csak egész nap telibe szart, este meg kiverte a dilit, hogy a kicsiknek meg semmit sem kell csinálni, amíg az öccse nem szedi össze a kutyagumit, addig ő ki nem megy füvet nyírni.
Kössz a segítséget, hagyjuk...
Ma a kicsi vagy 30× szólongatta a bátyjait... "Pityuuu, Istiiii, Pityuuu, Dancuuu" és újra és újra.
Mire végre nem teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy létezik, úgy ráüvöltöttek, hogy majd' összeszartam magam a másik szobában...
"Kitöröm a karodat a picsába te zsíros szar, ha nem hagysz már békén", stb.
És ez még nem a legrondábbik megszólalás volt.
Sír a lelkem, fáj a kicsinek, szótlanul vonul a szobájába egy fél napra szomorkodni.
Bár a húgukkal sem különösebben kedvesebbek, de a kicsivel igazán, végtelenül gonoszak.
Isti augusztusban költözik Pécsre az apjához (egyetem ugye).
Ma elgondolkodtam rajta, hogy ha már úgy is mindig azzal vagyok baszogatva, hogy miért nem ülök le többet tanulni Danival (16 éves múlt), nem-e lenne jó ötlet, ha az apja próbálkozna ezzel a csodás feladattal, amikor a gyerek a legkevésbé sem hajlandó rá.
Úgy is ő is Pécsre jár, erre van fogva sokszor hogy fáradt, mert be kell buszoznia (mikor egész éjjel játszik a telefonján és amíg Bonyhádra járt sem kevesebbet kellett buszoznia).
Kíváncsi lennék hogy bírkózna meg velük apuka, meg ők az apjukkal.
Talán tényleg jobban sikerülne rávennie Danit is a tanulásra, nem én lennék basztatva, hogy a kamasz nem tanul és tudnám még menteni a kicsik összetiport lelkivilágát...
Amúgy is vicces mennyire utálják Szarvárt, de azért a szobájukat a kicsik nem kaphatják meg, ha elköltöznek, mert "kell"...
Hátha hazanősülnek? Hol röhögjem ezt körbe?
Így is nyűg nekem egyedül a nagy ház és udvar rendbe tartása, minek 6 szoba, 2 fürdő, meg fél tucat egyéb helység, ha csak hárman maradunk a picikkel?
Bár őszintén nem tudom ennyi cuccal hogy a francban férnénk el egy 3 szobás lakásban, meg pl a teknőst hova raknám, állatkertbe biztosan nem.
Jelentősen könnyebben tudnék munkát találni, ha tudnék a 8-16-on kívül mást is vállalni, ha nem fél napon át csak furikáznám hosszú-hosszú km-ken keresztül a gyerekeket iskolába, hanem pl ők is mehetnének helyben iskolába, akár egyedül.
Bár imádom az autómat, nézhetnék egy kisebbet is, mint a 7 személyes.
Nem tudom.
Az egészet nem tudom.
Kinek mi hogy lenne jó.
De így nem igazán.
Nincs munkám, a nagyok brúzolnak a fejemre, a kicsikre nincs időm, a nagyok meg teszik őket tönkre.
Egyedül vagyok, túl sok ez így.
Azt hittem minden megy, de...
Persze tudom még csinálni, csak már nem sok értelmét látom.
Senki sem halad így előre, jó irányba.
Újratervezés.
Megint.
