Valami voltam, valakivé tettél, valamivé váltál...

Egyszervoltam 2.0

Egyszervoltam 2.0


Egy kis ittvagyok és mégsem...

2018. május 16. - Phoenicia

Várok.Látszólag elengedek mindint és mindenkit.Vívom a saját kis belső harcaimat magammal. Várom hogy vége legyen a dedós kis erőfitogtatásnak.A kiajobb, kitudtöbbet szarnak.Hogy ne le, hanem újra felnézni tudjak valakire.Ne lekezeljen és magamra hagyjon.Szóljon hozzám pár jó szót. Várom azt is…

Tovább

2 hét, 4 hét, meddig tart még?

Senki sem fog meg. Senki sem tart fent.Zuhanás...Végtelen, mély, hideg, sötét, üres.Nincs szép, nincs mosoly, nincs más csak félelem.Egyedüllét és csalódottság.Segélykiáltás, halk sikoly...Csönd. Fázom. Reszketek.Egy ölelés! Egy ölelés a bántás helyett.Egy simogatás, egy tekintet, egy érintés,…

Tovább

Úgy tűnhet, de nem nyafogó poszt.

Szét vagyok zuhanva. Kínlódom, dekoncentrált vagyok. Illetve pont nem arra koncentrált, mint kellene. Holnap (ma) ha fene fenét eszik is rendet rakok a házban! És nekiállok egy fotóskönyvet elolvasni. És vasalok és rendberakom újra a játékokat. Meg a tökömtudja, de úgy hasznosítom magam hogy…

Tovább

Nagyon vágyom...

Ölelj át védelmező karjaiddal. Bújtass el a világ elől. Most nem akarok semmit és senkit látni, hallani. Elég a rosszból, a fájdalomból, elég a zajból. Csókolj lágyan, szerelmesen. Csókolj vadul, fulladásig. Ne csak nézd, lásd hogy legördül egy könnycsepp. Ne szólj semmit, elég ha érted. Finoman…

Tovább
süti beállítások módosítása