Ölelj át védelmező karjaiddal. Bújtass el a világ elől.

Most nem akarok semmit és senkit látni, hallani. Elég a rosszból, a fájdalomból, elég a zajból.

Csókolj lágyan, szerelmesen. Csókolj vadul, fulladásig.

Ne csak nézd, lásd hogy legördül egy könnycsepp. Ne szólj semmit, elég ha érted.

Finoman simítsd bőröm, lassan kutakodunk a ruhák alatt.

Nevetgélve lekerül rólunk idővel minden.

Kiszolgáltatva. Megnyílva. Anyaszült meztelenül. Ölelj így.

Végig akarom csókolni minden porcikádat. Minden pihét, minden gyönyörű ívet rajtad.

Mélyen magamba szívom ízed, illatod. Elveszek kék szemeid tengerében.

Lehelj csókokat te is. Markolj, harapj, hadd érezzem hogy úgy vágysz rám, ahogy én rád.

Tornyosulj fölém óvón, féltőn, önzőn, férfiasan. Hadd legyek újra törékeny kislány.

Büszkén nézd hogy remegek alattad érted, tőled, a vágytól bolondulva.

Lágyan tegyél magadévá. Most ne siess. Hagyj időt akarni, félni, vágyni, bízni, átadni magam teljesen.

Ölelj még. Szeress még. Csak egy kicsit. Kérlek.

Most szükségem van rád. Most van a legnagyobb szükségem rád.

Ne beszélj. Nem akarom hallani, nem akarom tudni, még nem lehet vége.

Bújj hozzám, hadd bújjak hozzád. Szökjünk el. Vesszünk el.

Nézzük csendben valahol az erdő mélyén a hajnalt a ködben.

Álmodj velem! Valahol az álmok összeérnek... mintha tényleg megtörténne.

Itt sem vagy és nem is tudod, mégis szavak nélkül így gyógyítod agyonsebzett lelkem.