Úúú, de utálom ezt! Megették baszd meg, szó szerint!
Két dolgot utálok magamon nagyon.
Az elfogyott csöcseimet és a kretén, kontár Molnár császárját.
A striákkal már megbékéltem, végül is már elsőre sikerült 4260g, 54cm csöppséget 9,5 hónapig hordanom.
És hogy hova lettek a csöcseim? Elmesélem...
Minden régi ismerősöm még a D-kosárnál van lemaradva.
Aztán lett belőle E, mikor terhes voltam Istivel.
F, mikor elkezdtem szoptatni.
Visszakajálta, majd stabilan E volt Dani alatt.
A 2 fiú összesen 5 év szoptatásával lecsappantott C-ig.
Ez meg is maradt Manó és Bodó szoptatása alatt is.
Viszont Bodó 3,5 év cicizéssel "kinyírta" B-re.
Most ez van. Tetszik, nem tetszik.
Idővel kicsit még regenerálódik és edzéssel C-re simán visszaáll.
De már sosem lesz olyan, mint volt, mert a gyerekeim egészsége az első!
És mű sem leszek, így megcsináltatni sem fogom.
Szerencsére én ha este megmosom az arcom, a szemöldököm és a szempilláim is a helyükön maradnak,
sőt, ha véletlenül bezárnak a boltok, még a hajam sem színeződik át! :D

Idén 34 leszek, de senki nem néz annyinak.
A gyerekeimet a testvéreimnek nézik inkább.
4 gyerek után még versenysúlyomnál vagyok, 47kg.
Pampogás és szájhúzás helyett lehet utánam csinálni!
És hogy miken megyek át nap, mint nap, azt úgysem érti senki...