Őszintén szólva kb annak sem örülök, hogy lyuk van a se..emen.

Dani idén sem viszi túlzásba sem a tanulást, sem a bejárást.
Egy keddi bealváshoz egy hétre kiíratta magát.
És úgy tűnik túl sokat "neveli" mindenki más... olyan rasszista és nőgyűlölő káromkodásokat üvöltözik napi szinten, hogy már leég a pofám.

A két kicsi most először beteg idén.
Tudom-tudom, még csak október van, de Bodónál ez is valami, hogy eddig húzta.
A pénteki kirándulós napjukból a lányomat gyomorfájással, hányingerrel és hasmenéssel kaptam vissza, a kicsit meg torokfájós-taknyos-köhögéssel.
Szerdára már keresztbe fertőzték egymást és engem is.
A szívem egy hete kampec, nem tudom mi a nyomor van.
Pedig a meleg, déli széltől a fejem szokott szétesni, nem a szívem csinálja ki...

Szeptemberben volt itthon Q.
Megcsinálta a GKI vizsgát, lehet, hogy megint munkahelyet vált (Németen belül, vagy át az osztrákokhoz).

Pityu elszúrta a sejtbiosz dogát, amúgy lassan kezdődik a vizsgaidőszaka.
Rásóztam az átrajzoló tábláját, hogy legalább időt spóroljon az ilyen agyasságokon, mint pl a csiga belső szerveinek átrajzolgatása a füzetbe.
"Nyomtatni nem ér!" És még én vagyok a retard kövület...
Amúgy alig jár haza.

Ha már a retardoknál vagyunk, megint ment a hiszti a csoportomban, amíg nem voltam.
Bármennyire nem fűllött hozzá a fogam, ki kellett raknom egy aktív, határozó tagot.
Persze ezért is én vagyok a rossz, de kb a következő a balhé- és önimádó mészároshidrobioszar lesz, duhajkodó duhaj "barátommal" karöltve.
Időnként úgy érzem magam, mikor belépek fb-ra, mintha nem is diplomás felnőttek, hanem egy kisegítős óvodáscsoport venne körül és én lennék a gonosz, közutált igazgató.

Közel két hetembe került, hogy végre rend legyen minden szobában, előtérben, konyhában, fürdőkben, udvaron és tisztaság.
El sem hiszem, hogy kész, de lassan úgy is kezdhetem elöről.

Az autóm kormányszervója döglődik, a turbónak is van valami nyomora, letiltja a teljesítményt, kb 2,5×annyit zabál így, mint máskor.
Meg egy izzítógyertya is ki van égve, és az ablakmosó folyadék tartályom is lyukas, de azok már az "ugyan már"...
Van vagy tizenegyezer forint a számlámon, még jó, hogy antibiotikumot nem kellett vennem.
Viszont bélelt gatyát kellene a két kicsinek, a lányom vékony farmerja lassan hasítottnak minősül a valagán és térdénél.

Amúgy ők is állandóan veszekednek, verekednek.
Próbálok állandóan csitítani mindenkit és ütéscsillapítót játszani, de...

Dom durván öregszik, nem tudom kihúzza-e a telet.
A höriknek szintén lassan lejár az ideje, előre utálom megsiratni és temetni őket.

Ez a nagyon drága szar a számban...
Két hétig két naponta próba, mintavétel (először hallottam, hogy "túl kicsi a szám", mert a legkisebb mintavevő kanál sem fért bele) és még így is csak az alsó jó, a felső nem igazán.
Enni vele, meg... röhej. Siralmas. Gáz. Hagyjuk.

Meló még mindig nincs.
Örülök, ha néha jön egy felkérés fotózásra, vagy term.védelmi előadásra, oszt' csókolom.
Itt a környéken kellene a német nyelv, használható szakmunkák (hegesztő, asztalos, kőműves) és lehetőleg 3 műszak vállalása hétvégén is.
Én meg a hét OKJ-m dugjam, ahova akarom az angollal és olasszal karöltve.
Egyébiránt "táppénzes nem kell"... mert hát ott vannak a gyerekek és akkor evidens, hogy fél naponta egy hetet táppénzen lennék.
Három műszak mellett amúgy sem tudnám őket hurcibálni, etetni, stb egyedül, szóval cseszhetem.

Mondjam, hogy fáradt vagyok és nem érzem jól magam?
Áhh, mosoly felragaszt, ma legalább csak üvöltöztek egymással amíg lefürödtem, kivételesen nem próbálták megölni, agyonverni egymást.
Rám férne egy jó d...s, de befogtam, rendes anyuka vagyok, vagy mi...
"Nekünk elégnek kell lenni, hogy kiszolgáljuk a gyerekeinket és unokáinkat"
Ehh, ez a duma... és tényleg ezt csinálom bakker.
Bár az unoka részt valószínűleg nem érem meg.

Ja, viszont "napicuki", hogy született egy érdekes barátság.
Az egyik verébfiókát beraktam a görögteki kifutójába, amíg még nem tudott repülni, hogy ne fogják meg a kutyák.
Összesen pár napot őrizgette a teknős, mikor a szülők épp nem hoztak kaját a pihésnek, azóta most már fiatal felnőttként jár vissza a teki mellé.
Először azt hittem rosszul látok, hogy leszáll mellé, majd fél órákat ugrálgat a "legelő" teknős mellett haladva.
Nagyon aranyosak és érdekesek, még földigilisztát is ettek közösen.