Valami voltam, valakivé tettél, valamivé váltál...

Egyszervoltam 2.0

Egyszervoltam 2.0

Kezdjek hinni az átkokban?

2019. április 02. - Phoenicia

Tipikus. Ha már sz.rra sincs pénzünk, beszarik a billentyűzet, a halak szűrője, szétmegy a gyerek sportcipője, stb.

Vasárnap elpattantak az erek a jobb tenyeremben (tudom, nem kellene csapkodni).
Hétfő reggel bénán vettem le a felsőm az autóban, melléakadt a bal lapockám.
Aztán délután valami becsípődött a derekamnál póküldözés közben a dzsindzsában.
Ma úgy keltem hogy már mindenem sajgott a fejemmel az élen (rühellek öregedni).
Próbáltam így hikomat verzióban óvatosan törni ketté a kilós spagettitésztát.
Visítás, rohangászás, naná hogy odafigyeltem.
A spegetti meg kettétört a tervek szerint, csakhogy egy része a kék-zöld-lila jobb tenyerembe állt, a többi szétszúródott a földön, miközben és a hirtelen ellenállás elmúlására kicsit hirtelen hajoltam előre és (talán nem) törtem be a saját orrom a munkapulton.

Ja, minden oké.
Tudom, világ életemben minden sz.rul sült el.
Nem is tudom miért csodálkozik bárki is hogy nem vagyok egy optimista fazon.

A bejegyzés trackback címe:

https://phoenicia.blog.hu/api/trackback/id/tr4014734683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása