Ahhoz képest, hogy tegnap délután még kis híjján vízbe fojtottam magam megzuhanásomban és lehántoltam a körmeimmel a bőröm, este egész jól sikerült összeszednem magam.3,5 óra alatt kiedzettem magamból mindent. De nem dühből! Építve!olyan csüggedten mentem be a kondiszobába, hogy a saját súlyom sem…

Mekkora ciki az már, ha valakinek jobban feltüzel a szeme, a nézése, a tekintete, mint bármi mása, mint bárki más, mint egy tetvesjó pornó?!?

Remek nap, délután 4-ig, már 2× estem össze a rosszulléttől és még nincs vége a napnak!Közben megjött a vihar is jó nagy széllel...És persze mikor máskor jutna eszembe, hogy kellene kezdenem valamit a nagy, plöttyedt seggemmel, mint mikor amúgy is szarul vagyok. El vagyok maradva egy fél tonna…

Szerintem ezt még ő sem gondolta komolyan.Amikor már azt hiszem hogy talán egy kis béke, szeretet... frászt!Bármi apró jó történik, az mindig katasztrófába torkollik előbb-utóbb. Gondolkoztam rajta miért is van mindig ennyi probléma körülöttem.Aztán rájöttem hogy ez hülyeség...És magam vagyok a…

Már megtanultam szeretni. De milyen lehet szeretve is lenni?

Emlékezni, újraélni, újravágyni, újrafélni...

Szét vagyok zuhanva, össze vagyok zavarodva.Már megint nem tudom kitombolni magamból...Tegnap kis híjján hányásig edzettem.Ingerült vagyok, zavart, lehangolt, de pörgök.