Túl sok mindent érzek, túl sok minden fáj.Nem akarom.Gyűlölöm a káoszt a fejemben, a szívemben. Bűntárs vs. szájkarateNem értem. Nem is...Én vagyok a buta és a naiv hogy kiállok az igazam mellett, hogy védem a védteleneket viharral szemben is.Hogy tanulni vágyom olyanok között, akik már rég nem…

Lassan elrugaszkodik az agyam a valóságtól... ezt régen kínzásra, vallatásra is használták.Pedig esküszöm szeretnék tudni aludni!Lüktet a halántékom, lassan mosottfos zombivá válok.Túl sok gondolat, vágy, hiány, stressz, elvárás, félelem, felhalmozódó és befejezetlen dolog...Túl sok. Meghaladja már…

Na jó, azt hiszem mára is feladom, hogy megpróbáljak aludni.Komolyan, egy óvodás egy kezén meg tudná számolni az egy heti alvás óraszámom...Kezdenem kellene valamit ezzel az insomniával.De túlzottan tele van a fejem... Lassan vége a nyárnak, de még strandra sem vittem el a gyerekeket... a játszó…

Talán igaza van Marcinak. Talán csak jó néha újra kamasznak éreznem magam ebben az állandó felelősséghalomban. Talán csak fel-fellángolok néha, de az már nem is az én életem. Talán csak előbb döntök néha, mint gondolkodnék. Gyűlölök álmok nélkül élni!

Éjjel képszerkesztésekhez goa mixeket hallgattam.Hajnalban, mikor elaludtam, máshol ébredtem.Nem értettem hogy kerülök oda, miért vagyok leszíjazva, miért vesznek vért tőlem és ő mit keres ott.Hogy ő miért érhet hozzám és én miért nem. Úgy is...Mosolyogva kínzott. Reggelre persze kiugrott a jobb…

Mikor kicsit is meglágyulok, minimum átmegy rajtam egy úthenger... Ma képes voltam végigbőgni a Titanic-ot, pedig láttam már vagy 20× és egyszer sem hatott meg.Ma nézegettem az arcát és feltettem magamnak a kérdést: meddig lennél képes szeretni?Magamból kiindulva sokáig senkit. Legalábbis 5 évnél…

Legalábbis a sz@rt tökélyre tudom fejleszteni magam körül. Tegnap címszavakban: - megjött - elcsesztem a kaját - rosszul voltam - ex elvitte 9 nap láthatásra a fiaim - elcsesztem a másik kaját is - nem fejeztem be a dolgaim - elbeszéltünk egymás mellett - már bőgni sem tudtam, csak bámulni…

Ok, rommá nem, de ketté azért csak sikerült ma is törnöm, minimum derékban. És rájöttem (megint) hogy mekkora fasz vagyok! Hova a toszba akarok én építkezni? Érezni, szeretni... Bla-bla... Egy rom vagyok, nekem lassan búcsúznom kell a világtól, nem pedig itt állni vár, falak, pajzs, minden…