Na jó, azt hiszem mára is feladom, hogy megpróbáljak aludni.
Komolyan, egy óvodás egy kezén meg tudná számolni az egy heti alvás óraszámom...
Kezdenem kellene valamit ezzel az insomniával.
De túlzottan tele van a fejem...

Lassan vége a nyárnak, de még strandra sem vittem el a gyerekeket... a játszó sincs még mindig kész.

Lassan nyakamon az iskolakezdés.
Még egy csomó mindent venni kellene, pénz meg nuku.
Az sincs tisztázva a lányom hogyan fog be- és hazajárni.
Meg szolfézsra. És a kicsi hogy fogja tűrni egyedül az óvodát!
A nagy meg a gimit. Matek spec. emelt angollal... húzós lesz.
Nincs tisztázva Töpörty ide vagy nem ideköltözése sem.
Nyakamon a jogsi, de még a képeimmel sem haladok normálisan.
Tologatok mindent. Fáradt az agyam, az idegeim, a szívem.
Edzenem is kellene normálisan, egyre lepukkantabb vagyok!
Utálom magam.
És hogy már azt sem tudom mit érzek, mit akarok, hogy kellene...
Őszintén? Jó lenne ha kicsit előkerülne.
Bár úgysem mondanék semmit.