Ahhoz képest, hogy tegnap délután még kis híjján vízbe fojtottam magam megzuhanásomban és lehántoltam a körmeimmel a bőröm, este egész jól sikerült összeszednem magam.
3,5 óra alatt kiedzettem magamból mindent. De nem dühből! Építve!
olyan csüggedten mentem be a kondiszobába, hogy a saját súlyom sem bírtam el.
Aztán bevillant az arca, hogy van amiért érdemes lenne használnom a fejem...
Elkezdtem nyújtani... apránként jött vissza az erőm, a hitem, az életerőm.
Nem törtem, nem zúztam, nem húztam meg magamat sem. Építkeztem.
Még két év... Kibírtam tizenötöt, akkor már ezt a kettőt is.
De ebben a két évben újjáépítem magam!
Erősebb és függetlenebb leszek mint bármikor!
Van célom. Tudom hogy képes vagyok rá. Majd elválik ki hogy bírja mellettem vagy nélkülem addig.
Én itt leszek.
Stabilan, mint a szikla.
Nem tudom hogy hányszor fogok még összeomlani, meginogni addig, de végigcsinálom.
Makacs vagyok. Erős vagyok. És szabad akarok lenni. Szabad leszek.

Tegnap elkezdtem valamit. Nem csak újra edzeni, a lelkem is visszahívni.
Nem tudom hol a Főnixem... bennem lapul-e még, vagy valahol a távolban rejtőzik...
Ma intéztem pár dolgot otthon, Pécsett.
Jogsira is visszairatkoztam, újrakezdem. És meg is csinálom.
Most nem engem fognak szopatni, leszophatják magukat tőlem.
Aki akar, még most próbáljon belémrúgni, amíg sérülékeny vagyok!
De úgy is fel fogok állni. És nem fogom visszaadni.
Csak mosolyogva átlépem.

A nagyfiam már látja, érzi.
Ma odajött megölelni.
"Megint süt belőled az erő."
"Szeretlek! Minden szar elmúlik egyszer..."

Ui: állapotjelentés: visszatoltam 28-asra a karom, a súlyom pillanatnyilag 49,7kg, átalakítás alatt!
Éhes vagyok, de nem kajára. Forrok belül, elmozgatnék egy hegyet is. Jól vagyok. Én vagyok. Álmokkal, vágyakkal.