Megint napok óta neki akarok állni írni, de 1001 dolog...Sűrű volt az elmúlt két hét.Sírtam, nevettem, tomboltam, megnyugodtam. A lányom kimaradt a "ballagásából" az ódodában még mindig tombol a rota és a skarlát.Talán még pár napra beviszem majd őket elbúcsúzni nyár előtt.Ma van a csajszi szolfézs…

Már kék-zöld-lila vagyok, de az Istennek nem tudom kitombolni magamból... ...ezt a dühöt, keserűséget, nem is tudom mit. Minden szart. A semmit. Lehet valakiből kivenni valahogy a hiányt? A mínuszból még elvenni... hagyjuk. Ma nem sajnálom ha megun a szívem.

Azt hiszem nekem egy "Engedd el!"-t kellene a csuklómra tetováltatnom. Vagy inkább mindkét retinámra, hogy mindig szem előtt legyen! :/

Nem mentünk oviba, nem ver a szívem, nem álltam neki a képeknek, nem akarok józan lenni, nem ír... Vége a "rovarásztábornak", vissza a mókuskerékbe.A létszám végül igen lecsökkent, de a hangulat jó volt.Az egyetlen bosszantó tényező, hogy a pici fiamban volt két kullancs.Persze megint volt akivel…

Nem voltam benne biztos, de csak túléltem.Ez a ritmikus verés helyett szabálytalan lötyögés nem jó buli.Viszont esélyem nem volt hogy ne feküdjek, így hosszú órákat ágyban töltöttem.Egyedül... álmodozva.   Kettesben lépni át Éden kapuját.(Oké, átmászni a sorompó alatt. :D)Kéz a kézben sétálni a…

Basszus, szarul vagyok. Nagyon szarul... Ne most, még ne! Ne pont most... :(