Megint napok óta neki akarok állni írni, de 1001 dolog...
Sűrű volt az elmúlt két hét.
Sírtam, nevettem, tomboltam, megnyugodtam.
A lányom kimaradt a "ballagásából" az ódodában még mindig tombol a rota és a skarlát.
Talán még pár napra beviszem majd őket elbúcsúzni nyár előtt.
Ma van a csajszi szolfézs felvételije.
Lementek a nagy vizsgái, mindkét nagy kirándulásai, még egy ballagás van vissza.
Szokásos nonstop veszekedés a telefonos-tabletes játékok miatt.
A múltkor Q simán rárontott a konyhai nagykéssel a nagyfiamra.
Persze a lányom sikítva, halálra rémülve ugrott fel.
Nagyon nincs rendben semmi... Mindenki tiszta idegbeteg a házban.
Viszont nekem lett egy "gyógyítóm".
Ennyi küzdés, nyűglődés és harc után elhozta a Napfényt és a békét.
Szeretni, szeretve lenni, figyelni egymásra csöndben, távolból.
Elvárások és kötelezettségek nélkül, szabadon.
Megérteni és támogatni a másikat lelombozás és visszahúzás helyett.
Gyógyítja a sebeimet. Észnél tart, mégha néha fel-fel is röppenek.
Nem hagyja hogy zuhanjak, mégha néha ő is szívja a vérem.
Fix "játékszabályok" csalódás nélkül.
Nincs "gyere hozzám", nincs "közös élet", nincs "nem láthatsz soha", nincs "nem érhetsz hozzám soha".
Arany középút. Maximálisan.
Annyira felszabadít... annyival jobb tudok lenni így...
Nem tudom mit fogok kezdeni vele, ha Ő újra keres.
Talán így már átvészelek mindent.
Pedig pont róla nem mertem írni, mesélni.
Közben egy évszázados zavar is keletkezett a rendszerben, a legjobb barátom elsírta, hogy belém szeretett.
Volt egy kör hajtépés, de most már talán ebben is megnyugodnak a kedélyek.
Talán csak fellángolás volt.
Nem akarom elveszteni mint barát, fontos nekem.
Tudom, hogy segítjük egymást érzelmileg.
Ma megint hormontombolda van. Nem tudok mit kezdeni vele.
Talán edzek egy jót délután.
Amúgy is rám fér és holnap fotózás...
Húú, parázok tőle.
Nem akarom magam újra egy szottyadt vénasszonynak látni!
Pfúj. Tudom, nem vagyok már tizenéves.
De gusztustalannak érzem így magam. Komolyan. :/
Mindegy, túl fogom élni.
Nyugodt vagyok és erős.
Megingok néha, de nem borulok el.
