Nem mentünk oviba, nem ver a szívem, nem álltam neki a képeknek, nem akarok józan lenni, nem ír...

Vége a "rovarásztábornak", vissza a mókuskerékbe.
A létszám végül igen lecsökkent, de a hangulat jó volt.
Az egyetlen bosszantó tényező, hogy a pici fiamban volt két kullancs.
Persze megint volt akivel nagyon egy húron pendültünk.
Nagyon helyes, nagyon fiatal, nagyon jó fej, nagyon zavarba hozott.

A kiállításom holnap hozom vissza B-ról ide Sz-ra.
Tegnap volt a lányom tesifelvételije, elég gáz volt.
Túl vagyok az első szülőijén is, normálisnak tűnnek a jövendőbeli osztályfőnökei.
A nagyfiam túl van a vizsgái javán, eddig egy 4-es, a többi 5-ös.
Mára kész vagyok a ház kidzsuvázásával, a mosásokkal, kajával, stb.
Neki kellene állnom a képeknek, mert még előtte is vannak jócskán elmaradásaim.

Kb semmi kedvem semmihez.
Visszaülni a szobámba dumálni egy rekesz sörrel, hátha borul valami...
Ő meg nem ír. Megint nem. Megint megfojt. Megint fáj.
Legalább a szívem szar. Szélvihar van.
Vajon ha nekiállok hullára edzeni magam jobb lesz?
Ha feldobom a talpam, bizhtos nem látom. Bár valószínűleg amúgy sem.

A jogsit újrakezdeni sincs kedvem.
Ma nem vagyok motivált semmihez.
Ma félek a kudarcoktól.
Félek mindentől.
Kicsi vagyok, fáj a fejem és fázom is.

Nem akarok egyedül lenni, nem akarok itt lenni, nem akarom ezt a csöndet, nem akarok semmit!