Tegnap este, amíg szerkesztettem a képeket a gépnél, Q bekapcsolta a tv-t.
Ment valami "Most már elég", vagy hasonló című film.
J.Lopez játszotta a megcsalt, megtört feleséget.
Persze úgy 5 perc után elkapcsolta, túl realisztikus volt.
Én meg a seggfej, aki kommentálta hogyan kellene kitaposnia a hűtlen férj belét.
Nem is ez a lényeg.
Hanem az a tipikus arrogáns beszólás: "mi férfiak mások vagyunk".
Ó, hogy a lóf@sz állna belétek!
Akkor súgok: nekünk nőknek is vannak igényeink!
Ugyanúgy hajt a kíváncsiság, a hódítás, vágyunk az érzékiségre és testiségre.
Sőt, súgok még egyet!
Nem nemfüggő hogy van-e valakiben annyi felelősség, következetesség, empátia és tartás, hogy hűséges legyen!
Ahogy nőből is van pár, aki szerint "nekünk nőknek igényünk" az egyik nap fodrász, másik nap műkörmös, harmadik nap kozmetikus és havonta új táska, meg cipő...
Igen, vannak ilyenek. Én csak privatizált luxuskurváknak hívom őket.
Értékes dolog ám a gerinc, hogy ne mindig csak magát és az aktuális igényét tegye előtérbe az ember!
Persze minek is dumálok... az ilyen seggarcok úgy is csak a saját baromságukat szajkózzák, hogy alátámasszák az önző, aljas, értéktelen életvitelüket.
Amúgy Q a múltkor eleresztett egy ő "szabadon akar élni"-t.
Hümm... sem először, sem másodszor nem én kényszerítettem hogy megnősüljön, csókolom.
Egyébként meg tök másokról akartam írni.
A kicsi ballagási ajándéka kapcsán a szokásosan idióta szülők olyan... szokásosan idióták voltak.
Mindig van 3-4 nagy hangú, fontoskodó barom, aki önjelöltként intézkedik.
Természetesen anyukák. A többi anyukának és az apukáknak meg kuss a neve és csinálja mindenki, amit ők parancsolnak.
Más ötlete hiába jobb, egyszerűbb, költséghatékonyabb, vagy bármi, akkor sem jó.
És még ilyen hülyeségeken is kiakadnak, mint hogy ha már kitalálták, hogy 1-1 képet ragasszanak egy "emlékkönyvbe" a gyerekekről, akkor ne egyesével kelljen mindenkinek előhívatni, hanem egy valaki hívassa elő az összeset.
Nem, mindenki foglalkozzon csak a sajátjával! Hűba+...
És persze kell az a szúrós virágbokor ültetése az óvoda udvarába, mert "anyuci kertészetéből van" és minden észérv ellenére akkor is az lesz.
Az óvodavezető meg ekkora f@szságra rábólint, de az udvarban hüllőkiállítás az nem lehet, mert veszélyes... #&@{&#>
A középsőnél szóltam, hogy a hajnali 5-re menetel hülyeség, stb.
Nos, mire 6:35-re beért bejárósként, a többiek már kész voltak és épp röplabdázták szét az ünneplőiket az udvaron.
A szedett-vedett mindenféle gazzal "csodásan" szedett-vedett kaotikus díszítést sikerült egyébként homorítani.
Mikor felrakta az of nője (pasija), Diácska a képeket, sírva röhögtem rajta.
De a nekem szánt szöveg volt az ász, hogy ők nagy nehezen fél 8-ra készültek el...
Nem ciki úgy hazudni, hogy sok szülő is ott volt?
A lányomnak a magyartanára, aki nem tud egy két mondatos leckét minimum öt helyesírási hiba nélkül feladni, 3-ast adott a helyesírás dolgozatra.
Kicsit groteszk. Persze, tanuljon meg helyesen írni a lányom, de hogy a magyartanár képes kisbetűvel írni a diákja nevét, rosszul elválasztani a szavakat, helytelenül ragozni...
Áhh, hagyjuk.
Ma a kicsi kirándul.
Totál gyomorgörcsöm van, hogy nem-e lesz valami baja.
Tudom, hülye vagyok...
Viszont a többiek úgy tűnik még hülyébbek.
Egy bácsikának ma reggel sikerült 17 percre leállítania még itt pudvafalván is a forgalmat, legalább 20 autó feltorlódott, mert ő a posta előtti járdasziget előtt, a záróvonalon próbált Y-fordulást végrehajtani.
Mit ne mondjak, fingja nem volt merre tolat, ha valamerre tekeri a kormányt.
Aztán még az iskola parkolójánál a vakegér majdnem belém tolatott, mert nem nézett hátra.
Ha rá kellett volna néznem a sebváltóra, hogy hol a rüki, azzal pont annyi időt vesztek, hogy törik az autóm egy sietős apucika miatt.
Még hogy a pasik jól vezetnek... ez sem nemfüggő.
Pár napja terepen megállt mellettem egy terepjárós srác a "mit csinálsz, jajj, de szép vagy" szöveggel.
Ilyen gyorsan még nem sikerült Q-nak előkerülnie a süsnyéből!
De legalább hallhatta hogy reagálok, ha azt hiszem nincs ott.
Igen, lehet úgy is kezdeni, hogy "boccs, de..."
Ismeretlen? Kellemetlen.
Az meg az elmúlt napjaim fénypontja mennyire utál mindenhol mindenki.
Legalább is azt érzem. Nem hinném, hogy üldözési mánia.
Biztos valamit megint rosszul határoztam, valaki panaszkodott rám valamiért, vagy csak valaki olyanhoz szóltam emberien, aki közutálatnak örvend.
Mert még a "nagyok" közt is megy a dedó, hogy "akit én utálok, azt neked is kell" és társai.
Vagy csak megint valami olyannal polgárpukkasztottam, amivel nem kellett volna.
Mások szerint. De legalább van miért fikázódni és nem hozzám szólni.
Csak úgy gerincesen a hátam mögött...
