A gyerekeim hetek óta qrvaany.zva, káromkodva üvöltöznek egymással, már ha épp nem kitörni próbálják egymás végtagjait.
Élmény...
A helyiek hetek óta részegen randalirozva dobálják a petárdákat, már ha épp nem beszivva tántorognak.

Néma undor.
Egyéni és komplett kivitelben is.
Hányok az emberektől, az empátia hiányától, az aljas és hazug véglényektől.
Legtöbbjüknél egy kullancs, vagy féreg is hasznosabb, szimpatikusabb.
Vigyorogjak hozzá.
Köztük.

Undorodom.
Változatlanul.

Lassan az érintés sem hiányzik.
Kihal az összes álom, vágy belőlem.

Őszintén nem tudom miért pakolom az uzsonnát a dobozba, takaritom fel utánuk a padlót minden nap, bibelődök a tanáraiknak karácsonyi vackokat.
Hogy egymásnak qrvaany.zzanak. Köszi!
Közben értékelem, mikor van, hogy Q este elmosogat, ne maradjon nekem reggelre a rengeteg mosatlan.
Aztán pár perccel később már ráordit a kicsire, hogy takarodjon, meg kitöri a lábát, meg ne egyen többet...
Elviszi helyettem a gyerekeket az iskolába a szabadnapján, mikor rosszul vagyok.
Bevásárol, összeszedi a kutyagumit, meg az összes olcsó, gombás szajhát is mindenhonnan.

Elegem van?
Változatlanul.
De biztos csak én vagyok hálátlan pöcs.