Késő délután már elég fáradt volt a két kicsi is és én is.
Úgy voltam vele, letojom, hogy még este sincs, szükségünk van pihenésre.
Erre pár órával később arra riadtunk mind, hogy ki a rák állt neki ugrálni és dobolni a házban...
Senki.
Csak az újtelepi házak közé dugott, ház aljából kialakított kocsma.
Remek.
Kell az ide nagyon...
Bár az égtelen dübörgés még mindig jobb, mint mikor kezdenek "hangulatba" jönni a "kedves" vendégek.
A lerészegedett és/vagy bedrogozott társaság, valószínűsíthetően éneklésre, nevetésre és kommunikálásra irányuló próbálkozásai olyan röhejesen ordenáré hangok, hogy arról a legkedvesebb és legtürelmesebb embernek is ingere támad pár kézigránátot rájuk dobni, hogy megmentse őket további szenvedéseiktől.
Vagy a többi embert.
Részletkérdés.
Ennyit a pihenésről..
És még én vagyok a retardált, hogy csak napközben alszunk időnként, az ablak melletti flexelés hangja jelentősen elviselhetőbb.
Mert ez egy csendes, békés "falu"... állatkertben mutogatni való, negyedbites emberekkel.
(Tisztelet a kb 10 fő kivételnek.)