Nem szoktam TV-t nézni, így jó ideje már sporteseményeket sem.
De most, hogy Bp-en került megrendezésre és mivel kb 7-19 éves koromig a lehető legtöbb atlétika versenyen részt vettem elég jó eredményekkel...
Fáj a szívem, hogy nem látok igazán jó és kiemelkedő magyar atlétákat.
Igen, lehet fikázni, de akkor sem.
Persze minden induló magyarnak szívből kívántam, hogy magához képest a legtöbbet tudja hozni, büszke legyen a végén az elért eredményére.
Pozitív csalódás volt, hogy az elődöntőbe jutott 400 méteren Molnár Attila és női 100 méteres síkfutásban Takács Boglárka.
Pozitív csalódás volt a két hétpróbázó leányzónk, Krizsán Xénia és Nemes Rita.
Ritát eredményeitől függetlenül a szívembe zártam az első pillanattól; a nem is olyan régmúltbéli vállaimat és hasizmomat "visszanézve" a képernyőről...
Természetesen szintén pozitív csalódás volt Halász Bence, kalapácsvetésben elért világbajnoki bronzérmével.
Azért be kell hogy valljam, nem túl jó hazafiként mi a lányommal Ethan Katzberg "cicafiúnak" szurkoltunk, már a selejtezőn két fonatával megjelenésétől kezdve.
És akárhonnan nézzük az a 81,25 bőven benne volt...
Férfi magasugrásban az olasz Gianmarco Tamberi-nek megy itthon a drukk, kedd este folyt.köv.
Sifan Hassan és Femke Bol hasalása a női 10000m-es síkfutás és a 4×400-as vegyes váltó döntőjében méterekkel cél előtt...
Valahogy nehezen hiszem el, hogy nem direkt csinálták a holland atléták, még ha értelme nincs is.
A 400-on "elsavasodás" duma a kommentátortól... hát nem tudtam sírjak, vagy nevessek rajta.
Női távolugrásban szerb felmenők ide vagy oda, Tara Davis-Woodhall-nak ment a drukk.
Egyszerűen egyéniség... de 7,14m az ugye 7,14m, Ivana Vuleta vitte a prímet.
Őszintén szólva a hétpróbás lányok közül is Katarina Johnson-Thompson volt a kedvenc.
A bánat tudja miért hozta nálam a Flashdance-ből Jennifer Beals-t, bár Sophie Weißenberg-ről is Rose Byrne színésznő jutott állandóan eszembe.
A vasárnap csúcspontja Ryan Crouser 23,51m-es világbajnoki rekord dobása volt.
Akkorát ugrottam az ágyon, hogy a két kicsi csak úgy bámult rám mi bajom.
Ma pedig... Noah Lyles (9,83mp) a 100 méteres síkfutás világbajnoka!
Igen! Annyira éreztem, annyira szurkoltam...
Mondjuk az elődöntő alapján nagyon vártam Christian Coleman-t és Oblique Seville-t szintén a dobogóra.
Utóbbiban még nagyon sok lehetőség van, csak idő és tapasztalat kérdése.
Előbbi pedig már az elődöntőn belopta magát a szívembe a robbanékonyságával.
Szépen bele is álltak a kommentátorok a "muszkuláris testalkatába", egyem a pucájuk...
Az a helyzet, hogy bizony nem minden atlétikai ágban a legelőnyösebb, ha éhező etiópok csoportosulását idézi a sportolók kinézete.
Mindamellett, hogy élmény végre izmot is látni egy sporteseményen, a sprintnél kifejezetten jó, ha van miből kirobbantania magát az embernek.
Egyszerűen Coleman nem elégedett meg azzal a funkcionális aránytalansággal, hogy kizárólag az alsóteste legyen erős.
És meg tudja mozgatni azt az izomzatot 9,76mp alatt 100m-re? Meg! Nyasgem szétfolyt kommentátorok és sokkal hosszabb lábú gebék...
Közben, ha már amúgy is be volt kapcsolva, néztem a női röpiválogatott ukránok és lengyelek elleni játékát.
Röviden:
- "Anya, te röplabdáztál, igaz?"
- "Igen. És röplabda játékvezető is voltam. Miért?"
- "Csak látom milyen fejeket vágsz. Ennyire rosszak?"
- "Hhh... hagyjuk kategória. A másik csapat sem jó, de a mieink meg hibák és véletlenek káoszát alkotják. Ez két gimis lánycsapat szintjének meg is felelne, de Európa-bajnokságon??? Hagyjuk, komolyan."
Igen, ezért is lehet fikázni, de akkor is ez a véleményem.
Jut eszembe az ukránokról...
Mennyire "korrekt" már hogy ők részt vehetnek a sporteseményeken, az orosz és fehérorosz sportolók viszont nem indulhatnak.
