Pár kép tegnapról... ... és egy kis zene mára:

Ma este a szörnyek a fejemben Olyan rohadt hangosan sikítanak De olyan magasan építettem a falakat Tehát soha nem is adnak hangot   Ez egy maszk, ez hazugság Ez az egyetlen otthon, amit valaha ismertem Mert az vagyok, aki valójában vagyok Csak többet hagyott egyedül   nem vagyok jól És…

Igazából csak annyi, hogy idén nem Pokolgépre, Road-ra, vagy Ákosra bőgöm magam hülyére némán, belül, hanem épp erre: