Szülői értekezleten lenni pont olyan, mint osztálycsoportban, vagy messenger csoportban kommunikálni velük; mintha egy kisegítős óvodás csoport közepére csöppennék.

Általános probléma, hogy amikor fel van vetve egy kérdés, egyetlen értelmes sem szól hozzá, aztán utólag megy a hőbölgés, hogy milyen szar lett megint kitalálva.
Ha valamiből egyet nem értés van, akkor felnőttek módjára megvitatás helyett megy a pár fős csoportokba verődve egymás háta mögött pusmogás, szemtől szemben pedig mindenkinek mást mondanak.
(Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy van-e egyáltalán saját véleményük ami mellett kiálljanak.)

Csoda, hogy az utolsó földigilisztát többre tartom, mint az embereket?

- Sólyom -

Az elmúlt 6 évben rengetegszer, legutóbb az egészséges életmódról szóló előadásomon szakadt ki belőle könnyes szemekkel, hogy ő mennyire utálja az anyját, mert "egy hülye kurva" és 7 különböző apukának szülte a testvéreit, róla meg nem gondoskodik soha.
Próbáltam azzal elsikálni az osztály előtt a dolgot, hogy nem mindig választanak jól maguknak a felnőttek sem partnert, bizonyára eddig nem találta meg az édesanyja, akivel megöregedni szeretne és ennyi lurkó mellett bizony nehéz egyenként elég időt szakítani rájuk, de attól még bizonyára szereti őket.
Ennél okosabb nem jutott hirtelen eszembe, de azért megmaradt bennem a gyerek szeméből a düh és elkeseredettség.

A szülői értekezleten az osztálypénzt nem fizető anyát akarták volna páran csapatba verődve "megfenyíteni" az "utcán elkapva".
Természetesen próbáltam bekussoltatni a dedós hangzavart, hogy értelmes felnőttek ilyen nem csinálnak és különben is mi ez a béna minigengszer stílus.
Őszintén szólva mindig, minden gyerekem, minden csoportjában van 1-2 olyan, aki (akár több évnyi) elmaradásban van a befizetésekkel.
Lehet rajta háborogni, de szerintem a legokosabb időnkénti rászólás mellett benyelni a dolgot. Úgy is mindig jóval többet fizetünk, mit amit felél az osztály, ha lényegében annak az 1-2 főnek (akaratunkon kívül) összedobjuk így az év végi fagyira valót, azon nem kell ekkora hisztit csinálni.

Szintén szülői értekezleten nekiálltak szóbeli megkövezni az ott sem lévő anyát, hogy "már megint potyogtatott és otthagyta a gyereket a kórházban".
Érdekes, amíg meg nem szólaltam, valahogy nem került elő, hogy egy ellátásra szoruló koraszülöttről beszélünk, akit felelős szülő nem visz el.
És arról sincs senkinek semmi valódi információja, hogy anyuka fodrászhoz, vagy a kedvenc sorozataihoz lépett le, esetleg a rengeteg többi gyerekéhez haza.
Ugye, így hirtelen csönd lett, majd témaváltás...
Amit nem tudunk, csak vélünk, arról igenis inkorrekt így ítélkezni (pláne a háta mögött)!

Ezek után a kérdést feltevő apuka támad ha választ is kap, nulla információval ő tényként állítja a rólam gondoltakat, de a tényeken alapuló válaszom csak rosszindulatú fikció.
Szerintem már a "helyes"írásával is elég röhejessé tette magát, így az újabb köpködős litániáit válasz nélkül hagyom.
Semmi értelme... Ha komolyan érdekelné a fia sorsa, megkapott hozzá jópár információt, hogy lépéseket tegyen (mondjuk segítségkérés felé, mert ezen az elverés nagyon nem fog segíteni).

Természetesen most MEGINT én vagyok a pusmogás tárgya a szülők között és a főgonosz.
De szeretem én az embereket...
Sebaj, jön a hellószarvín, meg a fagyjálmegegyavaszsíroskenyérért gúnár-nap, azoknál is megint én leszek a fekete bárány.