Basszus, még két óra mire indulnom kell. Addig mi a bánatot csináljak? Azt sem tudom mit vegyek fel! - zsörtölődött magában Lia. - Adjam a jól bevált kimért, üzletasszony stílust, vagy a régi laza énem? Végül is mindegy, csak régi barátok. De akkor is! Valahogy jónak kellene lennie az összhatásnak. Nem akarom leinni magam mert annak nem lesz jó vége. Már nem is bírom annyira a piát. Farmer, top, fekete pulcsi. Azzal tuti nem lövök mellé. Na de melyik top, ékszer, smink? - Lia reggel óta be volt sózva. Várta is, meg tartott is az estétől. Végre egy kis lazítás, régi barátok. De azóta már mégiscsak felnőttek, így akárhonnan is nézi két felnőtt férfival fogja tölteni az estéjét. Megint eluralkodott rajta a megfelelési kényszer. Mindig is így volt. Az utóbbi években már nem mert benne maradni egy kapcsolatban, ha az komolyabbra fordulni látszódott. Féltette a törékeny és ragaszkodó szívét és a függetlenségét. Még magának is képes volt bemagyarázni hogy ő szeret irányítani, holott leginkább arra vágyott hogy végre valaki segítsen neki irányt mutatni, valakivel megvitathassa a mindennapjait, valakihez odakucorodhasson esténként. Valakit végre a bizalmába merjen fogadni...

Mikor odaért Tony már ott volt.
-Helló! - szólt oda kedves mosollyal. Feszengett tőle hogy Buck még nincs ott, abban sem volt biztos hogy Buck szólt neki róla.
-Helló babám! - dörrent ki Tony-ból a hang. Lia emlékeihez képest is sokat mélyült a srác hangja. - Mizujs?
-Megvagyok! Kint vagy bent várjuk meg Buck-ot? - kérdezte Lia. Igazából nem tudta melyik a rosszabb. Kint kínos csöndben vagy erőltetett mondatfoszlányokkal ácsorogni, vagy beülni és Tony szokásos nyomulását hárítani. Szerencsére mire Tony válaszolhatott volna, felcsengett egy ismerős hang és követte az ismerős ölelés a derekán hátulról.
-Hát eljöttél! - vigyorgott Buck. - Tudod mit kaptál volna ha nem... - kacsintott rá, közben lekezeltek Tony-val.
-Igen, csak azért jöttem mert féltem hogy nekem kellene fizetnem a villanyszámlád ha táppénzre kerülsz... - kacagott fel Lia.
Tony ajtót nyitott, Buck pedig finoman betessékelte az ismerős, füstös, zajos helyre.
Semmit sem változott. Ugyanolyan a hely, a hangulat mint régen. Lia úgy érezte csak ő lett más. Hogy kilóg a sorból, világít a félhomályban mint egy lámpás és nemsokára mindenki őt fogja nézni. Kinézni onnan, mert már nem való oda. Csupa idegen arc. Régen sokakat ismert azok közül akik oda jártak. Most csak Buck és Tony. Még a csaposok is mások. De jé, egy ismerős arc jön feléjük és nagy mosollyal a képén lepacsizik a srácokkal.
-Lia, szívem! Hova tűntél ilyen sokáig, csak nem elraboltak az ufók? - ölelte át nagy mozdulatokkal a lányt.
-Szevasz apus! Dehogy csak dolgoztam. - mosolygott a tulajra.
-Buck, te hagyod hogy halálra dolgoztassák ezt a szegény kislányt?
Mintha még mindig Buck-hoz tartoznék. Mintha bármikor is Buck-hoz tartoztam volna. Mintha még mindig kislány lennék. Önálló felnőtt nő vagyok, ugyanolyan vállalkozó, mint ő! Nem dolgoztat engem senki. - morfondírozott magában Lia, miközben a hatalmas férfi az asztalukhoz kísérte őket.
-Jó szórakozást uraim! Kisasszony! - emelte kezét, mintha kalapot emelne, azzal magukra is hagyta őket a tulaj.
Lia az ajtó felé nézve foglalt helyet. Buck vele szemben, Tony jobb oldalt.

Buck jóvágású, középmagas, szőkésbarna, kék szemű, erős testalkatú, erős csontozatú, harminckét éves fiatalember. Jellemzően sportosan öltözködik. A legtöbb nőnek azonnal belopja magát a szívébe humoros előadásával és sármjával.
Tony magas, vékony testalkatú, sötétbarna hajú, világoskék szemű pasi. Mindig farmert és félig kigombolt inget visel. Valójában nem a külalakjával, sokkal inkább a szörnyen sablonos és sekélyes szövegeivel dumálja ki a lányokat a bugyijukból. Buck osztálytársa volt, miután sikerült párszor évet ismételnie.
Lia alacsony, sportos testalkatú mégis törékenynek tűnő, sötétbarna hajú és sötétkék szemű lány. Imád táncolni, énekelni, olvasni, társasági életet élni és mindenekelőtt imádja a kutyáját. Kétszobás albérletet fizet valahol a város szélén a paneltömbök között. Innen szokott hosszú sétákra indulni hűséges barátjával, Ronnal ki, a nagy semmibe.