Néha pár nyugodtabb percemben "unatkozó hisztinek" érzem a máskori nyűgösségem.
Végül is nincs rossz életem!

Öt gyerekemből négy él és egészséges.
Még ha le is szarják a fejemet ha hozzájuk beszélek.
Van egy segítőkész, jóképű, ügyes férjem.
Még ha időnként el is kallódott és épp "öregszik" vagy mi.
Van otthonom, ahol van fűtés.
Még ha a gatyánk is rá megy (kéne az a szigetelés).
Szép a környék, tiszta a levegő.
Még ha idióták és rosszindulatúak is az emberek.
Már 3 évvel túléltem amit a kardiológus jósolt.
Még ha időnként össze is esek és úgy is érzem ott a vége.
Már van szuper fényképezőgépem és sok hangszerünk.
Még ha nem is szabadulhatok ki fotózni és nincs időm zenélni.
Már néha tudok újra írni,
csak már nincs kivel megosztani...