Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Valami voltam, valakivé tettél, valamivé váltál...

Egyszervoltam 2.0

Egyszervoltam 2.0

Panaszkodás az éterbe...

2018. március 24. - Phoenicia

...avagy úgysem hallja itt senki, így legalább nem vagyok lehülyézve.

Lemondta Bakonyt, esni fog.
Előre tudom hogy megint megbukok.
Eltört egy fogam és be is durrant.
Megint nem értem ma sem semmi végére...

Bodó ma 2× dührohamot kapott.
Mostanában egyre gyakrabban szokott hisztizni, lényegében életkori sajátosság.
De ez más volt...
Kitágult pupillákkal, bőgve dobálta magát minden ok és előzmény nélkül, tépte a haját, rúgdosta és lökdöste a bútorokat, ordított hogy ne szóljak és ne nyúljak hozzá, majd kipirult arccal összehányta magát!
Már több, mint egy éve esett le a lépcsőről, még mindig félek hogy valami baja lett.
Viszont a többi gyerekem is egyre hisztisebb, agresszívabb, káromkodnak, ordítoznak, csapkodnak.
Leginkább a számítógép miatt, de van hogy bármi más játékon is így összevesznek.
Tudom hogy mindegyikkel külön-külön minőségi időt kellene töltenem (bár régen sem szeparálták szét a testvéreket és nem lettek idióták tőle).
Tudom hogy külön-külön igényeik vannak, és ha felmerül a kérdés hogy a 2-3 hónapja kuporgatott, pihenésre szánt pénzt mire költsük...
Katicatanya, Mecsextrém, Tropicarium, Állatkert, horgászat, fotótúra, lovarda, íjászat, sportlövészet, vízi élménypark, stb-stb.
Nincs az a pénz hogy mindenkinek jó legyen.
Nincs az az idő ami elég lenne hogy mindenkinek legyen megfelelő élménye.
Nincs az az idegrendszer ami bírja, hogy még egy bevásárlásra sem tudunk úgy elindulni hogy előtte ne legyen 2 óra veszekedés.
Persze hogy feszültek, mi is azok vagyunk!
Persze hogy feszültek vagyunk, ha nincs mindenkinek minden igényére pénz és állandóan kiszednek az észből.
Egymást is. És sokat vagyok magamra hagyva. Persze ha nem dolgozna, éhen halnánk és mehetnénk az utcára lakni.

Jó lenne ha egyszer a nyakamba szakadna egy rakat pénz...
Nem akarnék semmi extrát. Sem új ruhatárat, sem ékszereket, sem semmi fölösleges nagyzolást.
Csak hogy egyszer végre elmehessünk nyaralni.
Kifizetni két hét balatont úgy, hogy közben egy fagyira és egy pizzára is jusson.
Vagy hogy elmehessünk a nyíregyházi vadasparkba és ne azon bukjon meg hogy vagy üzemanyagra, vagy belépőre futja.
Megvenni nekik évkezdésre azt az iskolatáskát, ami jó a hátuknak, nem amelyik az akciós.
Tudom, sosem lesz ilyen.
És tudom, most még itt is megkapom, már hallom ha olvassa valaki:
"Miért kellett neked ennyi gyerek, ha nem tudod eltartani?"
Jelentem kapnak enni, meleg van a házban, be vannak fizetve a menzák, a zeneiskolák, van ruhájuk.
És valaha azt gondoltam, többletnek az együtt kirándulás, játszózás, társasozás is elég...

A bejegyzés trackback címe:

https://phoenicia.blog.hu/api/trackback/id/tr1713777090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása