Valahogy ez sosem a "szerencsétlen" napom volt.

A kedvencem az első igazi csók önszántamból...

Február 13-a péntek volt.

Történetesen a névnapom és ált.isk-i farsang volt.

Az esti bál után indultam a főpályaudvarra a buszmegállóba.

Hosszú fekete ruha volt rajtam, fekete kabát.

A srácnak is kb akkor és onnan indult a busza.

Osztálytárs, akivel még csak nem is beszéltem két szót sem aznap.

A padra valahogy sosem ültem, a kő hideg volt.

Már a fene tudja hogy melegedtünk úgy össze hogy az ölébe üljek.

Csak úgy megcsókoltuk egymást.

Mintha tök természetes, mindennapi dolog lenne.

Sosem mondtam el neki, hogy bizonyos szempontból az első volt, így örök emlék is.

Mára már apuka, nagyon helyes kis asszonykával.

Csöndben figyelem néha amiket posztol és csöndben büszke vagyok rá.

Viszont úgy tűnik akkor álltam meg a növésben, mert még mindig jó rám az a ruha és kabát! :D