És mégiscsak ellentét.

Ellentéte vagyok mindenkinek.

Ahogy az elfogadás a lenézésnek.

Ahogy a hűség a hűtlenségnek.

Ahogy a magára hagyás a még távból is lélekben kísérésnek.

Ahogy a szeretet a gyűlöletnek.

Ahogy az őszinteség a hazugságoknak.

Ahogy a belső tombolás és külső higgadtság a belső nyugalomnak és dühöngő őrültnek.

Én kis balga... néha megvezet a saját szemem.

Hiába illeszkedik gyönyörűen az M a W-be, attól még ellentétek.

Vonzzák, majd megsemmisítik egymást.

Pedig erősíthetnék is... de ez már csak az én naívságom volt. Újra!