Bűvölettel csábít magához a köd, ámulva rajongok a viharokért. Azt mondod bolond vagyok! Teljes őszinteséggel ugrok a nyakadba ha nem láttalak pár órát. Zokogva sírok ha fél óra után sem írsz vissza. Azt mondod gyerekes vagyok! Írok, festek, rajzolok, éneklek, zenélek, táncolok. Azt mondod…

Csak szeretném felakasztani magam a teraszon a vasra egy táblával a nyakamban: HIÁNYOZTÁL!

Halvány lila fingod nincs mekkora szükségem lenne Rád! De nem vagy velem. Látni, hallani, érezni akarlak! Némán meredek magam elé, közben belül tombolok, őrjöngök, visítva kaparom a falat...