Bűvölettel csábít magához a köd, ámulva rajongok a viharokért.
Azt mondod bolond vagyok!
Teljes őszinteséggel ugrok a nyakadba ha nem láttalak pár órát.
Zokogva sírok ha fél óra után sem írsz vissza.
Azt mondod gyerekes vagyok!
Írok, festek, rajzolok, éneklek, zenélek, táncolok.
Azt mondod művész vagyok!
Pár nap alatt megtanulok egy idegen nyelvet, egy zongoraművet, vagy egy komplett anatómiakönyvet.
Azt mondod zseni vagyok!
Napokig étvágytalan vagyok, aztán rámtör az evési kényszer.
Szédelgek, remegek, hányingerem és hasmenésem van hőhullámokkal.
Azt mondod beteg vagyok!
Hosszú hetekig, hónapokig nem vagyok képes aludni 10-20 percnél többet.
Aztán napokat átalszok.
Azt mondod lehetetlen vagyok!
Félek, összezuhanok, ragaszkodok, nevetek, sírok, álmodok, dührohamot kapok.
Azt mondod hisztis vagyok!
Búcsúlevelet írok és szétvagdosom magam.
Segélykiálltás!
Megmondjam mi vagyok?
Tudom hogy nehéz velem!
De nagyon tudok szeretni...
Meghálálom ha segítesz!
Tudom hogy hideg és remeg a kezem, de ha elengeded végem...
Tudom hogy fűtve van a szoba.
Látom hogy ég a villany és játszanak a gyerekek.
De én kicsi vagyok, félek és fázom, egyedül vagyok a lelkem sötétjében....
Ments meg, kérlek ments meg magamtól!
