Aki valaha függő volt bármiben is, az örökre az marad. Legfeljebb "tiszta" marad...

Ma nem történt semmi eget rengető. Nem volt miért hülyére idegeskednem, vagy mérgelődnöm magam. Mégsem megy...

Tudom hogy rossz, hogy mégjoban tönkretesz, hogy a környezetemnek is káros, de nem tudom lerakni a cigit.

Pedig egyszer már abbahagytam, a piálással együtt. Mert kiderült, hogy terhes vagyok és iszonyatosan féltettem a fiam. Aztán később visszaszoktam. Az ivástól könnyebb távoltartanom magam, de ha elkezdem, nem ismerem a mértékletességet.

Nyűglődök, gyenge vagyok. Az egyetlen barátom sem elérhető már 2 napja. A nagy ötletünkön pörgök, képtelen vagyok másra koncentrálni.

Beszélni akarok Vele! Hogy megnyugtasson, hogy erőt adjon, hogy tudjam minden rendben lesz. 

Q sem tartotta magát, ő is tiszta kóma az elvonástól. Amúgy marhára örültem a karácsonyi szopóvideó körlevelének, köztük az én rovarász ismerőseim és a szomszéd kissrác... Továbbra is gyűjtögeti a "nő"ismerőseit, ergó nyugaton a helyzet változatlan.

Őt akarom! Nem érdekel hogy kedvesen segít vagy cseszeget hogy gyenge vagyok, csak szóljon hozzám! Ma még csak két-háromezerszer képzeltem el, hogy megölel, megölelhetem. Életben tart.

Ugye eljön majd? Ugye láthatom? Ígérem jó kislány leszek...