Na jó, azt hiszem mára is feladom, hogy megpróbáljak aludni.Komolyan, egy óvodás egy kezén meg tudná számolni az egy heti alvás óraszámom...Kezdenem kellene valamit ezzel az insomniával.De túlzottan tele van a fejem... Lassan vége a nyárnak, de még strandra sem vittem el a gyerekeket... a játszó…

Talán igaza van Marcinak. Talán csak jó néha újra kamasznak éreznem magam ebben az állandó felelősséghalomban. Talán csak fel-fellángolok néha, de az már nem is az én életem. Talán csak előbb döntök néha, mint gondolkodnék. Gyűlölök álmok nélkül élni!